Századok – 1982

Történeti irodalom - Brousek Karl W.: Wien und seine Tschechen (Ism.: Tilkovszky Loránt) 817/IV

817 TÖRTÉNETI IRODALOM zott), a német konzervatívok 1918. novemberében hozzáláttak soraik önálló rendezéséhez. November 24-i felhívásuk a katonai diktatúra mellett kardoskodó ókonzervatív szárny háttérbe szorulásáról, a világháború előtti hagyományokkal szakító, a régi konzervatív ideákról lemondó, rugalmasabb politikai magatartást tanúsító, a polgári demokrácia tényét elfogadó össznémet konzervatív irányzat felülkerekedéséről árulkodott. A belső ellentétek harcában létrejött tehát egy olyan pártirányzat, amely elutasította ugyan a rendszerbe való integrálódást, a fennálló rend elleni harcában azonban kész volt a parlamentarizmus játékszabályait betartani. Tovább élt azonban, s a Bajor Tanácsköztársaság leverését követően erőre kapott a vitás kérdések katonai eszközökkel való megoldását szorgalmazó, a vezérmítosz terjesztésében élenjáró szélsőjobboldali áramlat. A szemben álló politikai erők küzdelmének legális kereteit végül is a weimari alkotmány teremtette meg. A polgári demokratikus alapelvekre fektetett rendezés növelte a birodalmi centralizációt, megerősítette a Reichstag befolyását, alárendelve neki a végrehajtó hatalmat, rögzítette az állampolgárok demokratikus szabadságjogait; az egységes német nemzetállam demokratikus koncepcióját azonban Tokody szerint nem valósította meg maradéktalanul. Franciaország és az Egyesült Államok példáját is követve, ugyanakkor a hagyományos német konzervatív gondolkodáshoz is kapcsolódva, igen szélesre szabták a 7 évre választott elnök hatáskörét, aminek végzetes következményei Hindenburg szükségrendeletekkel való kormányzása idején mutatkoztak meg. A weimari köztársaság „keresztlevele" az említett hiányosságok ellenére is megtörte azonban Poroszország hegemóniáját, súlyos csapást mérve ezzel a konzervativizmus politikai bázisára. A forradalmak utáni konszolidáció nélkülözhetetlen mozzanata a versailles-i szerződés aláírása volt. A békefeltételek közzététele össznépi felháborodást váltott ki, s a hangulatot a demokratikus pártok ellen fordította. A nacionalizmus újjáéledésére így a demagóg konzervatív körök érdekeinek megfelelő antidemokratikus légkörben került sor, amiért a békekötéssel kapcsolatos különböző német álláspontokat ismertető Tokody joggal teszi felelőssé az antant szűklátókörű politikáját. így Versailles az „aláíró" kormányzópártok pozícióját gyengítette, s olyan torzulások forrása lett a politikai gondolkodásban, melyek sokban hozzájárultak a weimari rendszer összeomlásához. Az alkotmány elfogadása és a békediktátum aláírása lezárta Németország poütikai struktúrájának 1918 novemberében megindult átalakulását. A már konszolidálódó viszonyok ellen irányuló Kapp-puccs meghiúsítása pedig a nyílt ellenforradalmi próbálkozások végére tett pontot. A reakcióval szemben kibontakozó munkásmegmozdulások - hasonlóan 1918/19-hez - újra lehetővé tették egy munkás-szakszervezeti kormány megalakítását. A szociáldemokraták azonban ragaszkodtak a polgári pártokkal való együttműködéshez, s a fegyveres munkásosztagokkal szemben a Reichswehr alakulatait vetették be. Népszerűtlen döntésük a politikai erőviszonyok jobbratolódását vonta maga után (ld. az 1920. június 6-i Reichstag választásokat), ami további ösztönzést adott az antant hibás politikájától megnyomorított polgári demokratikus Németország belső ellenségeinek tevékenységéhez. Tokody Gyula könyve első látásra egymástól független tanulmányok gyűjteményének tűnhet. Az egymáshoz tematikusán kapcsolódó írások azonban a forradalmi korszak minden eddiginél mélyebb magyar nyelvű feldolgozását nyújtják. „ , _, Erdody Gabor KARL M. BROUSEK: WIEN UND SEINE TSCHECHEN Integration und Assimilation einer Minderheit im 20. Jahrhundert Verlag für Geschichte und Politik, Wien, 1980. 148 1. BÉCS ÉS CSEHEI EGY KISEBBSÉG INTEGRÁCIÓJA ÉS ASSZIMILÁCIÓJA A 20. SZÁZADBAN AZ Osztrák Kelet- és Délkelet-Európa Intézet kiadványsorozatában (Schriftenreihe des österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts), amelyet R. G. Plaschka ad ki és К. Mack szerkeszt, legutóbb - annak 7. köteteként — egy igen figyelemre méltó munka jelent meg. Fiatal történész a szerzője, egy három generáció óta Bécsben élő cseh családból, amely az osztrák állampolgári lojalitás