Századok – 1982

Történeti irodalom - Bachmann; Harald: Joseph Maria Baernreither (1845–1925) (Ism.: Somogyi Éva) 808/IV

808 TÖRTÉNETI IRODALOM teljesebbé teszik a róla alkotott képet. Ezek közé tartozik Batthyányhoz intézett jelentése, amelyben Mógát, Telekit és Holtschét kritizálja (29. sz.), az október 1-én a képviseló'házhoz intézett három jelentés, amelyek egyikében megtagadja a fegyverszünet elismerését (55-57. sz.), az október 6-án a képviselőházhoz intézett panasz (108. sz.). Ezek teljesebbé teszik az olvasó képét Görgeyről - amelyet ki-ki maga alakít, tetszése és vérmérséklete szerint. Megtaláljuk ugyanis ezekben mind a katonai alárendeltséget semmibe vevő - ha tetszik: forradalmi - hangvételt (178, 227—228. 1.), akivételes elbánást, illetve ügybuzgalma és tehetsége méltánylását követelő öntudatot (230., 252., 314.1.), mind a népfelkelés erejébe vetett őszinte hitet (253., 259. 1.). a megalkuvókkal és rendbontókkal szembeni keménykezű fellépés igényét (211., 225., 337. 1.), az „elszegényedett magyar lakosok" iránti felelősség érzetét (342. 1.). Közli az okmánytár a Zichy Ödön elleni vizsgálat iratait, a Görgeyhez befutott csapatparancsnoki és biztosi jelentéseket és az azokra adott válaszokat, a Roth által vezetett horvát hadoszlop elleni felvonulás rendelkezéseit, az ozorai fegyverletételről szóló jelentéseket. Ez utóbbiak sorában érdekes Perczel jelentése, amely teljesen említés nélkül hagyja a siker egyik részesét: Görgey Artúrt. El kell még modanunk, hogy a kiadványt szép, részben színes és nem mindennap látott mellékletek díszítik, s hogy az nyomdatechnikailag is szemet gyönyörködtető kiadványa a Magyar Helikon Bibliotheca Historica sorozatának. Talán remélhetjük, hogy a sorozatban egyszer megjelenik Görgey Art r emlékirata, az „Életem és működésem" is, amelynek magyar nyelvű kiadása - Görgey István fordításában - 1911-ben hagyta el a sajtót, s kutatók és érdeklődők számára ma már teljesen megszerezhetetlen. Urbán Aladár HARALD BACHMANN: JOSEPH MARIA ВAERNREITHER (1845-1925) DER WERDEGANG EINES ALTÖSTERREICHISCHEN MINISTERS UND SOZIALPOLITIKERS, Neustadt a.d. Aisch 1977. / JOSEPH MARIA BAERNREITHER (1845-1925), EGY MINISZTER ÉS SZOCIÁLPOLITIKUS ÉLETÚTJA A RÉGI AUSZTRIÁBAN Baernreither nem tartozott a Habsburg-monarchia története oly mozgalmas utolsó évtizedeinek a legjelentősebb vagy legszínesebb egyéniségei közé - akikből pedig oly sok adódott ebben a korszakban. És egyáltalán nem a paradoxon keresése okán, éppen ezért figyelemre méltó a pályája. Kétszer volt miniszter: 1898-ban Thun-Hohenstein kormányában a kereskedelmi tárcát kapta, majd a világháború alatt Károly császár hívta meg Clam-Martinic kormányába tárca nélküli miniszternek, s a szociálpolitikai ügyek tartoztak hatáskörébe. Irt szociológiai (Die englische Arbeiterverband und ihr Recht, 1886) és jogi munkákat (Jugendfürsorge und Strafrecht in Amerika, 1905), Landtag, majd Reichsrat képviselő, 1907-től a'z urak házának tagja volt. Négy évtizeden át aktív részese az osztrák politikának. Állást foglalt a korszak szinte valamennyi lényeges kérdésében. Pályája nem önmagáért figyelemre méltó, hanem, mert egy társadalmi réteg, egy politikai irányzat törekvései ragadhatok meg az ő cselekedetein keresztül, s mert Bachmann biográfiája, elsősorban anyaggazdagsága következtében, jól aknázza ki ezt a lehetőséget. Baernreither 1845-ben született Prágában. Apja földbirtokos és nagyiparos Csehországban és Galíciában. Baernreither jogot tanul Heidelbergben és Prágában. 1871-ben állami szolgálatba lép, 1878-tól aktív politikus. Ekkor választja a cseh Landtag nagybirtokos kúriája képviselőjévé. 1885-től a Reichsrat képviselője, ismét a nagybirtokos kúria küldötte. Ausztriában az 1880-as évek elején élénkül meg a szociálpolitika iránti érdeklődés, főként antiliberális indíttatásból, a liberális szabad verseny ellen elsősorban a kisipart védelmezve. Ezek a törekvések erőteljesen hatnak Baernreitherre. Tanulmányozza L. Brentano szociálpolitikai elméletét, s tulajdonképpen az ő hatása alatt kezd el az angliai szociális törvényhozással foglalkozni. Személyes