Századok – 1982

Történeti irodalom - Bachmann; Harald: Joseph Maria Baernreither (1845–1925) (Ism.: Somogyi Éva) 808/IV

809 TÖRTÉNETI IRODALOM barátság fűzi Steinbachhoz, Taaffe pénzügyminiszteréhez, akiben őszinte gyűlölet élt az osztrák liberalizmus arisztokratizmusával szemben, s aki a Taaffe-kormány szociálpolitikai törvényhozásának lelke volt. Baernreither határozottan szimpatizált az antiliberális Taaffe-kormány szociálpolitikai törekvéseivel. Figyelemre méltó, hogy ő, aki a liberális párt alkotmányhű nagybirtokos csoportjának tagja, a csehországi alkotmányhű nagybirtokosok vezető képviselője, a szociálpolitika kérdéseiben eltért a liberális alapelvektől. Ez világosan mutatja, hogy a liberális párthoz tartozás nem követelt politikai sablon-magatartást. A korszak belpolitikai küzdelmei alapkérdésében, a választójogi reform ügyében azonban együtt haladt pártja többségével. Ismeretes, hogy a kuriális választási rendszer, amelynek alapját 1861-ben Schmerling teremtette meg, egyszerre szolgált a parlament társadalmi és nemzeti erőviszonyainak megszabására; mégpedig úgy, hogy a parlament német és liberális többségét a választási rendszer maga (s nem a választás eredménye) garantálta. Amikor 1896-ban a Badeni kormány a szociáldemokraták és különböző nemzeti pártok általános választójog követelése leszerelésére bevezette az ún. „általános kúriát" (amelyben a parlamenti képviselők 17%-át megközelítőleg általános választójog alapján választják anélkül, hogy e reform a kuriális rendszert megbolygatná vagy felszámolná) Baernreither liberális elvbarátaival együtt a reform ellen foglalt állást. Az új kúriában az általános választójog előhírnökét látta. Ezért az „általános kúria" helyett a kereskedelmi és iparkamarák képviselete mintájára munkáskamarák képviseletét indítványozta — tehát azt, hogy a rendi jellegű képviselet érintetlen maradjon. Baernreither más liberális képviselőkhöz hasonlóan úgy látta, hogy a választójog kiterjesztése a -szerinte - korábban nemzetfeletti államot nemzetivé, azaz soknemzetűvé fogja tenni; az általános választójog bevezetése az állam egységét és végső soron a létét veszélyezteti majd. Tragédiának tartotta, hogy a császárt rossz tanácsadói végül is megnyerték az általános választójog eszméjének. A biográfia szerzője helyesen látja, hogy a korabeli Ausztriában a választójogi reform és nemzeti átrendezés elválaszthatatlan volt egymástól; a választójogi reform kérdésében történő állásfoglalás egyben a nemzeti rendezés ügyében tett álláspontot is jelentette. Meghökkentő azonban, hogy hét évtized múltán lényegében magáévá teszi hőse eszméit. Baernreither helyes előrelátással óvott attól -írja (90. 1.) -, hogy Ausztria németsége viselje a választójogi reform minden terhét. Mert valóban az történt, hogy a németek az általános választójog bevezetésével áldozatra kényszerültek anélkül, hogy a birodalom létfeltételét javítani tudták volna. Mint a választójogi reformról írottak esetében, a német liberális párt nemzeti politikájának megítélésében sem haladja meg a szerző az egykorú kérdésfelvetéseket. A német liberális párt - írja -nem volt képes megvédelmezni a német nemzeti érdekeket. Míg az ócseh párt nemzeti tudatot adott az egész cseh polgárságnak, a német liberálisok kizárólag a polgári szabadságjogokért küzdöttek. Bachmann nem törekszik arra, hogy a nemzeti erőviszonyok átalakulásának mélyebb okát keresse, megelégszik a pártok politikai taktikájának mérlegelésével. Sokkal több tanulsággal szolgál az, amit konkrét tárgyáról ír. Baernreither, mint csehországi politikus, az 1890-es évek elején rokonszenvet mutat a liberális párton belül mutakozó nemzeti irányzat iránt, a század végére azonban megrettenti a német nacionalizmus megerősödése, s vele a liberális párt fenyegető bomlása, s mindent elkövet annak érdekében, hogy egybetartsa a pártot, amelyet továbbra is magától értetődően Ausztria államfenntartó erejének tekint. Belátja, hogy elkerülhetetlen a Monarchia politikai struktúrájának valamifajta átformálása. A század végétől aktívan részt vesz a cseh-német kiegyezési tárgyalásokon, nagy reményeket fűz Körber kiegyezési terveihez. Mint a liberálisok többsége, ő is a cseh tartományok nemzeti megosztását sürgeti. Az annexió után privát diplomáciai kapcsolatot tart fenn vezető szerb politikusokkal, mindent elkövet a Szerbiával való jószomszédi kapcsolat érdekében. Az a meggyőződése, hogy a Monarchiának, mint „nemzetfeletti rendfenntartó államnak" hivatása van a Balkán nyugati felén. A monográfia Baernreithernek a bécsi Haus, Hof- und Staatsarchivban őrzött hatalmas, s csak részben publikált hagyatékát dolgozza fel. Lényegesen több ismeretet nyújt, mint a korábbi Baernreither életrajzok: Redlichnek a Baernreither naplójához írt bevezető tanulmánya (Fragmente eines politischen Tagebuchs, Wien, 1928) vagy Czedik összefoglalása Baernreither parlamenti tevékenységéről (Zur Geschichte der k.k. österreichischen Ministerien 1861-1916, 2. Bd. Wien 1917.) Somogyi Éva