Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
772 TÓTH EDE szeresen ellátogatna az ország ügyeinek intézésre, uralkodói jogkörének gyakorlására. A rendezés feltétele az önálló magyar hadsereg szervezése, az uralkodó legfőbb hadúri jogainak figyelembe vételével. Mocsáry vitatja azt az aggályt, hogy a birodalom dualisztikus átszervezése a birodalmat gyengítené, vagy annak felbomlásához vezetne. Csehország önállóságát elsősorban Németország veszélyezteti, ezért Csehországnak, ha autonómiáját elnyeri kevésbé lesz érdeke a német nemzeti hegemóniáról lemondott Habsburg-birodalomtól elszakadás. Az ausztriai németségnek sem érdeke az egységes Németországhoz csatlakozás, hiszen a Habsburg-birodalomban kellő helyet foglal el. Németország az egyetemes európai hatalmi viszonyokat figyelembe véve ütközőállam, amely sohasem lesz olyan helyzetben, hogy az ausztriai németeket is beolvassza magába. Ugyanakkor a német jellegét feladott Habsburg-birodalomnak jövője a balkáni önállósodó nemzeti államok támasza és fenntartásának nemzetközi hatalmi garanciája lehet, amennyiben a Habsburg-birodalom lemond terjeszkedési törekvéseiről a Balkánon. A Habsburg-birodalomnak szüksége van az egységes Magyarországra, ugyanakkor feldarabolása a Habsburg-birodalom erejét gyengíti. A birodalom központi kormányzata az általa folytatott politika miatt gyenge és erőtlen. Megújulásának feltétele politikájának alapvető megváltoztatása. A birodalmi politika megváltoztatásáért vívott küzdelem, a magyar politikai álláspont csak az 1848-as jogokhoz ragaszkodás lehet. A fenti a röpiratban található általam fontosnak talált gondolatok kiemelésével, úgy vélem, érzékelhető Mocsáry álláspontjának sajátossága. Egyrészt, hogy az 1861. évi Deák által megfogalmazott országgyűlési állásfoglalással egyetért, ugyanakkor tartalmát tekintve álláspontja alapvető kérdésekben a Deák által fogalmazott liberális többségi állásponttól különbözik, sőt azzal szemben áll. A birodalmi egységesítő törekvésekkel szemben az adott történelmi pillanatban a 48-as magyar álláspont egységének jelentőségét elismerve, az ellenállásnak nem a Deák által a magyar közjogi kérdésekre szűkített rendezése tárgykörében mozog, nem a Habsburg-birodalom újjárendezésének történelmi perspektívájából elemzi a helyzetet, hanem a kelet-európai nemzeti újjárendeződés perspektívájából. Bár a balkáni államok újjárendeződését a kortársak is figyelemmel kísérték, a magyar liberálisok táborában csupán Mocsáry ismerte fel ennek az akkor periferikus eseménysorozatnak meghatározó jelentőségét Magyarország és a Habsburg-birodalom jövő távlati történelmi fejlődésére. A magyar emigráció legjobbjai, még azok is, akik a legközvetlenebbül foglalkoztak a balkáni szövetség keresésével, az angol, francia, olasz hatalmi politikai erők közeli megfigyelése alapján, nem ismerték fel a kelet-európai nemzeti államok fejlődésének meghatározó jelentőségét térségünkben. Az emigráció ezt az európai nagyhatalmi politika erőviszonyainak alárendelten mérlegelte. Meglepő módon Mocsáry ezzel szemben e jelenséggel mint új és Magyarország környezetének és az ország további sorsát meghatározó tényezővel számolt. Emiatt az akkor különben sem létező magyar hegemónia gondolatának fenntartóival szemben is jövőbe mutató nézeteket vallott. Hiszen az országban divatozó nyelvek teljes egyenjogúsítása, kiteijesztve a nyelvhasználatot a központi kormányhatóságokra és országos szervekre is, olyan messzemutató alapelv kimunkálását jelentette, amely azóta is rendkívül kevés soknemzetiségű országban vált valósággá. Az aktuális napi politikai kérdések tárgyalását illetően feltűnő, hogy számos olyan kérdés, amelyet ma természetesnek és vitathatatlannak érzünk, akkoriban még történeti-
