Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 771 Mocsáry személy szerint helyesebbnek tartotta volna a kérdés tüzetes vitáját, elégedetlen a nemzetiségi választmány tervezetével is. mert a központi igazgatásban nem ígért azonos jogokat a nem magyar nyelveknek, holott ezzel lehetett volna a nyelvügyet nyugvópontra hozni. A központi hatalommal szemben az országgyűlés helytelen útra tér. ha árlejtésbe bocsátkozik: ki ad többet. Hogy ne lehessen a népeket többé nyelv-ügyben szembeállítani: „Nekünk éppen azért egyszerre és teljes mértékben kell megadnunk mindent, ami megadható."3 2 Mégis derűlátó volt. remélte a további országgyűléseken, a jövőben helyrehozhatják a mulasztást, és kedvező rendezést munkálhatnak ki. A röpirat zárófejezete a ..Kilátások" címen a Habsburg-birodalom és benne Magyarország sorsának vajúdását európai történelmi összefüggésből kiindulva elemzi. Mocsáry kortársaival szemben ebben a részben fogalmazza meg azt az egész életére kiható alapgondolatot. amely megkülönbözteti kortársaitól. Mocsáry egyedül jutott arra az álláspontra. hogy Magyarország és a Habsburg-birodalom további sorsát meghatározó alapjelenség az a tény. hogy míg Nyugat-Európában a polgárosodás nagy birodalmak keretében valósult meg. Dél-Kelet-Európában ezt a fejlődést kisállamok létrejötte határozza meg.3 3 Mocsáry ennek a folyamatnak keretében az önálló magyar nemzeti—polgári állam létrehozását a szomszéd államokhoz hasonlóan történelmi szükségszerűségnek tekintette. Ugyanakkor szembeszállt a magyar kortársai e történelmi perspektívával kapcsolatos szélsőséges álláspontjával is. Azokkal is. akik a szomszédos új nemzeti államok alakulásának veszélyét meghunyászkodásra és a Habsburg-birodalomnak feltétlen alárendeltségben látják elháríthatónak, a magyar-polgári—nemzeti törekvésekről teljes lemondásban — azokkal is. akik valamiféle új magyar nagyhatalmi állással remélik a Habsburg-birodalom kelet-európai szerepét felváltani. Mindkét szélsőséges álláspont veszélyeivel szemben az önismeret és a magyarországi népek sorsával közösségvállalást tekinti kivezető útnak. A kelet-európai nemzeti államok kialakulásának törvényszerű és békében és háborúban folytonosan előrehaladó folyamatának Magyarország sorsát meghatározó jelentőségű változásaiból kiindulva tér vissza az adott történelmi politikai realitások figyelembe vételével a magyar nézőpontból kikerülhetetlenül aktuális kérdésre, Ausztriához való viszonyaink „rendbeszedésére", mint legfőbb feladatra. Bebizonyosodott ténynek tekintette, hogy az ausztriai birodalom állapota fenn nem tartható. A centralizációt a dualizmusnak kell felváltania. A dualizmus visszaállítására kényszeríti Ausztriát a birodalom eltérő alkotmányos fejlődése. Az ausztriai tartományokban bevezetett alkotmányos rendszer felülről oktrojált és nem valódi, mert történelmileg kialakult tartományi autonómiájuk helyett egy mesterséges birodalmi alkotmányos rendszert hoztak létre (Reichstag), amely egyben a magyar alkotmányos rendszer megsemmisítése is. A rendezés ezt csak akkor oldhatja fel. ha Magyarország és az örökös tartományok viszonyában a kölcsönös egymás ügyeibe nem beavatkozás alepelve jut érvényre. Magyarországot csak az 1848. évi törvények elismerése alapján lehet alkotmányjogilag kielégíteni. Ez a kiinduló pont feltételezi, hogy Magyarország fővárosa csak Pest lehet, királyi-nádor helytartóval, önálló felelős minisztériummal. Budán létesített önálló fejedelmi székhellyel, ahová a Habsburg-uralkodó az év bizonyos időszakaiban rend-3 ! A kiegyenlítés. 109. 3 3 ,Ami a magyar nemzetet illeti, szinte ezen történelmi alakulás szempontjából kell tekinteni összes helyzetét." - A kiegyenlítés. 113.
