Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
770 TÓTH EDE alkotmányos működés keretei között. Ez lenne az „új szövetség nemzetünk és az újabb kor. a haladás szelleme között".2 9 A megyék politikai szerepének Mocsáry két állapotát különbözteti meg. az idegen központi hatalommal szembeni ellenállást és a nemzeti kormány működése idején rendezett keretek között betöltött területi igazgatási funkciót. Az előbbi illusztrálására külön fejezetben foglalkozik az „Egy év" történetével. Már bevezetőjében az 1860-1861. évet 1848 polgári alkotmányos küzdelmünk történetének szerves folytatásaként említi. Kecskeméthy Aurél a megyék szerepét elmarasztaló röpiratával szemben kimutatja, hogy a megyék korántsem voltak forradalmi törekvések központjai, annak ellenére, hogy tüntetésük az abszolutizmus ellen forradalmi emigránsok jelölésében és az elnyomás kiszolgálói elleni tüntetéseikben is kifejezésre jutott. A megyék az Októberi Diploma után csak más téren folytatták a küzdelmet az 1848. évi polgári alkotmányjog és törvényes állapotok visszaállításáért. A megyék Mocsáry álláspontja szerint mást nem tehettek. A konzervatívok szerint engedékenységgel legalább a közigazgatási hatáskört megtarthatták volna. Az autonómia megcsúfolása lett volna ez, mondja Mocsáry. amellyel a megye elvesztette volna örökre szellemi és erkölcsi tekintélyét. A megyékről állítják a konzervatívek azt is, hogy az országgyűlést a szakító politikára kényszerítették. Valójában a megyék az országgyűlés egybehívása után inkább fokozottan mérsékelten léptek fel. Deákhoz intézett bizalmi nyilatkozattal dezavuálták a határozatra szavazó képviselőket. A megyékben nem volt forradalmi szellem akkor sem. midőn az abszolutizmus elleni tiltakozásul emigránsokat is választottak tisztviselőik sorába. Tiltakozásuk fórumát úgy fogták fel, hogy az uralkodói alapelvekből tudták, a pénz- és hadügyek kezelésének jogát az uralkodó kivonta az alkotmányos újjárendezésből. Hogy nem volt az országgyűlés és megyék között Deák javaslatát illetően nézetkülönbség, Mocsáry hivatkozik arra. hogy a lényeges közjogi álláspont egységes kifejezésre juttatása érdekében a határozati többség önként vonult vissza a szavazáskor Deák javaslatával szemben. A döntő pillanatban, bár Teleki László tragikus áldozatául esett a liberális és republikánusnak kikiáltott pártversengésnek, valójában az országgyűlés egységes álláspontra jutott: „erkölcsi fegyverekkel útját állottuk az anyagi hatalomnak".3 0 Mocsáry az országgyűlés korszakos érdemének találta a nemzetiségi kérdésben bekövetkezett magatartás-változást. Ezen az országgyűlésen emancipálódott a magyar országgyűlések történetében először a nemzetiségi kérdés. A nagy közjogi kérdésektől független önálló kérdésként jelent meg. annak ellenére, hogy az e tárgyú beszédek elmondatlanok maradtak. A nemzetiségi kérdés először szerepelt az országgyűlésen mindkét párt által elismert — pártok közötti vitán felül álló — fontos kérdésként. „Mindenki előtt tisztán állott, hogy a nemzetiségek létezését tagadni s annál fogva jogos követeléseiket megtagadni többé nem lehet."31 Igaz, a szenvedélyes hangulat eluralkodásának az ügy bizottsági útra terelésével vették elejét, mégis ezzel az országgyűlés új térre lépett, lehetőséget adott a kérdés későbbi rendezésére. !Ц|А kiegyenlítés. 87. 3 0 A kiegyenlítés. 103. 4 ' A kiegyenlítés. 106.
