Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 769 ugyancsak a dualizmust feltételezi, azaz kizárja a teljes centralizációt. Ha a centralizáció helyét a dualizmus váltja fel, akkor viszont visszatérni csak a 48-ban elejtett alkotmányossághoz lehet. A megye és minisztérium összeférhetetlensége volt 1848 ellen a konzervatívok másik legfontosabb érvelése. Mocsáry ennek cáfolatára elemzi a ..Megye és minisztérium" c. fejezetben a kérdést. Ismét a „helyes irány"' szerzőjét jelöli meg személyes vitapartneréül, aki mintegy bizonyításra szólítja fel a felelős miniszteriális rendszer híveit, a megyék beilleszthetőségéről. Cáfolja azt az állítást, hogy a felelős minisztérium megsemmisíthetné a megyét, hiszen az nem csupán politikai, hanem társadalmi intézmény, történelmi hagyományokkal; a megyére, a területi igazgatás magyar hagyományos keretére tehát szükség van. A megye jelenti a közigazgatás folytonosságát a legnagyobb országos politikai megrázkódtatások és átalakulások között is. 1860-61-ben a megye a forradalmi indulatok levezetője is volt. De a megye megsemmisítésének nincsenek tényleges politikai erői Magyarországon, ha csak a birodalmi centralizáció erői nem. 1848-ban az országgyűlés nem semmisítette meg a megyéket, hanem törvénybe iktatta: a megyék alkotmányunk védbástyái. Ugyanakkor megszüntette bizonyos kinövéseit: a követutasítást, követküldést, de lényege a vezető tisztviselők választása, a közgyűlés alárendeltsége a kormánynak a rendeletek végrehajtásában, a tisztviselők felelőssége, garanciái a közügyek megyei intézésének. A bírák választásából az esküdtszéki intézmény rendszere tartható fenn. A területi igazgatási határokat természetesen arányosítani kell. a lakosság számarányváltozásának megfelelően, valamelyest pótolhatja a megyei közgyűlés az angol népgyűlés szerepét is, amelyet a szabad sajtó kivívása csökkenthet majd jelentőségében. A miniszteriális felelősség és a megyei autonómia összeegyeztethetetlenségében Mocsáry azt vallja: „a miniszter felelőssége csak addig terjed, ameddig hatalma ér".2 * A megyével szemben lehetősége van királyi biztos küldésére is. A megye a kormányrendelettel sohasem szegülhetett szemben, csak késleltethette végrehajtását. Ha önálló magyar miniszteriális kormány lesz, megszűnik a kormány és megye közötti ellentét is. A miniszteri felelősség nem köti meg a miniszter cselekvőképességét, mert csupán erkölcsi felelősség, vád alá helyezése békeidőben felmentését vonja maga után és nein törvény elé állítását. Ha társadalmi forradalom söpri el a kormányt, a forradalomnak nincs szüksége a felelősségi jogra, hogy a történelmi haladást gátló kormánnyal leszámoljon. A miniszteri felelősség ugyanakkor biztosíték is a kollégiális igazgatási rendszerrel ellentétben, hogy a bizalmatlanságot kiváltó kormánypolitika rendszerének hordozói lemondani kényszerüljenek. A kollégiális kormányszerveket az országgyűlés semmilyen bírálattal nem tudta lemondásra kényszeríteni. Ezért van szükség minisztériumra és nem kancelláriára és konzíliumra. Mocsáry összefoglalja az ország politikai újjászervezésének alapelveit: testületi' országos kormányszervek helyett minisztériumot, a kormányférfiak kasztszerű, bürokratikus kinevezési rendszere helyett az országgyűlés által jelölt miniszteri megbízásokat, a testületi kormányszervek helyett szakminisztériumokat, tárcánkénti és együttes felelősséggel. A kormányt az országgyűlés többségén át a nemzet akaratának kell alárendelni, az 2 8 A kiegyenlítés. 79.
