Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
764 TÓTH EDE mérlegeli, tekintettel az összeurópai viszonyokra és a közvetlen szomszédos táj fejlődési tendenciáira.9 Mocsáry konzervatív vitapartnerei nézeteit a nagyszámú publicisztikai megnyilatkozások közül kiválasztott négy röpirat kiemelésével kísérli meg felvázolni és azokkal vitába szállni. Az említett röpiratok közül három szerző megjelölése nélkül jelent meg. Pontos könyvészeti adatait csupán az általa részletesen elemzett A magyar nemzeti politika helyes iránya c. röpiratnak sikerült fellelni.1 0 A szerző utólag tárta fel kilétét, midőn a többoldalú támadás válaszra késztette: Szent-Ivány Vince: Észrevételek a „Magyar nemzeti politika helyes iránya" c. röpirat szerzőjétől — (Pest, 1863. Ráth M. XV + 88 р.) c. röpirat közreadásával. A konzervatív csoport egyéniségeinek részletes jellemzését mellőzve a megnevezett vitapartnerekre vonatkozó néhány adat említésével szeretném érzékeltetni, hogy 1847 az akkori köztudatban nem csupán a feudalizmus valamiféle visszaállítása volt, hanem egyben a liberális-konzervatív együttműködés idilli kora is, a polgári vívmányok fokozatos megvalósítása terén. Szentiványi Vince (Málca, Zemplén m. 1811-1868) a Széchenyi vezette közlekedési bizottság tagja 1846-tól, ebben a minőségben népszerű, 1848-ban azonban Windischgrätz oldalán, az ő megbízásából Olmützben és Bécsben az udvari magyar bizottság tagja, 1851-ben Pest kerületi főbiztosaként főispán, 1861-ben a hétszemélyes tábla bírája, 1860/61-ben az esztergomi prímási, majd országbírói értekezlet aktív résztvevője. Kovács Lajos (Homok, 1812 - Szatmár 1890.) már 1827-ben Széchenyi reformterveinek támogató híveként tűnt fel, bányamérnök, publicista és országgyűlési követ, Kemény Zsigmonddal a népszerű Erdélyi Hiradó szerkesztőtársa 1834-től, 1848-ban Széchenyi felkérésére a közlekedési minisztérium vámügyi és vízépítészeti osztályának vezetője, miniszteri tanácsos, Csányi kinevezéséig Széchenyi lemondása után a minisztérium vezetője. A debreceni országgyűlésen a békepárt egyik vezetője, Kossuth ellenfele. A röpiratban említett Somssich Pál (Sárd, Somogy m. 181 l-Budapest, 1888) politikai pályája is hordoz a liberálisok körében népszerű elemeket. Az 1843. évi országgyűlésen tűnt fel szónoklataival, a Helytartótanács tanácsosává nevezték ki, 1847-ben Kossuthtal szemben a mérsékelt ellenzék vezére, akihez ugyanakkor barátság fűzte és 1844-től Kossuth Pesti Hírlapjának rendszeres cikkírója volt. Igaz, 1848-ban visszavonult, de 1850-ben a Das Legitime Recht Ungarns und seines Königs (Magyarország törvényes jogai és királya) с. a törvényesség visszaállítását szorgalmazó dolgozata bátor hangvételével felélesztette népszerűségét, amit csak tetézett, hogy 1851-ben lefordította és kiadta Guizot: Értekezések az angol forradalom felette.liberális körökben is népszerű munkáját. Kezdeményezője a Berzsenyi-szobor akadémiai létesítésének Niklán, számos részvénytársaság, pénzintézet, iparvállalat kezdeményezője és fő részvényese volt. Az 1861. és 1865. évi országgyűléseken Deák oldalán. 'A kiegyenlítés terjedelmi arányai a nyomdai lapszámozás szerint: Tűrjünk, várjunk 1- 12., A kiegyenlítők 12-18., A Reichsrath 19-38., Az 1848-i törvények 39-50., 1847 és 1848 51 64., Megye és minisztérium 65-87., Az „Egy év" története 88-111.. Kilátások 112-131. A fejezetek arányaiból is kiviláglik, hogy a röpirat az 1848-49. évi forradalom vívmányainak védelmére törekedett elsősorban. л ' "Sz. п.: A magyar nemzeti politika helyes iránya. Bécs. 1862. (Gerold К. fia- X + 86:) - Szent Ivány Vince: Észrevételek a ,,Magyar nemzeti politika helyes iránya" c. röpirat szerzőjétől. Pest, 1863. Ráth M. XV + 88) c. röpiratból következtetek a szerzőségre.
