Századok – 1982

Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV

MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 763 esszéhez áll közelebb. Mocsáry írásainak dokumentatív anyaga visszafogottabb, csupán olyan mértékben utal forrásaira, amennyire szükséges a korabeli olvasó számára annak jelzése, hol nézhet utána állításai igazának, mivel tudja igazolni állításait. Mocsáry írása azonban én-centrikus. A politikus, a társadalom közös dolgaival foglalkozó ember beszéli el személyes tapasztalatait, mondja el véleményét. Bizonyító anyaga az elbeszélő szemtanú véleménye korrektségének igazolását szolgálják, de sohasem törekszik a tényeket, eseményeket adatsorok segítségével feltáró elemzésre. Kecskeméthy az általa felsorakoztatott dokumentumokból von le következtetéseket, azok belső logikájával érvel. Mocsáry e téren látszólag kevesebb tényt mozgat, sok mindenre élményeire támaszkodva hivatkozik, sok mindent személyes tapasztalatai alapján értékel. Mégis van érvelése bizonyítékaiban egy óriási többlet: az egyetemes és magyar történelem kitűnő ismerete. Széles körű történelmi ismeretei segítségével a jelenkori társadalmi folyamatokat történelmi távlatban látja, a társadalomtörténeti folyamatokat fejlődésükben elemzi. Tudatosan különböztet meg lényegi és másodlagos jelenségeket. A történeti analógiák egész tárházával és rendszerével elemez, von le következtetéseket. Ezek között különösen az angol, a francia, a német, orosz polgárosodási törekvések analógiáit hasznosítja. A röpirat szerkezeti felépítése, miután a megmaradt egyetlen nyomdai példány tartalomjegyzékkel nincs ellátva és a kézirat is ismeretlen, a nyomdai szedés címanyagából állítható össze. Eszerint a mű 8 fejezete a kiegyenlítés kérdését teljes történeti összefüggésében vizsgálja. Fő célja azonban az új konzervatív hatalmi rendszer kialakulásával szemben helyes társadalmi magatartás kimunkálása. Az első fejezet jegyében a ., Tűrjünk, várjunk" agitatív címet viseli. A második fejezetben szemlét tart a magyarországi liberális tábor politikai ellenfelein, a konzervatívokon: kiegyenlítők" címmel. Ezután foglalkozik a ,.Reichsrath" с. fejezetben a magyar liberális politika fő ellenpólusával, a birodalmi központosító törekvések fejlődésével az 1850—1861. években. Az ezt követő fejezetek a liberális politika fejlődésútját vázolják 1847-től 1861-ig. A negyedik „Az 1848-i törvények" c. fejezet védelmébe veszi a konzervatív rágalmakkal szemben az 1847/48 évi törvényhozás eredményeit és annak törvényességét. Az ,.1847 és 1848" c. fejezetben összeveti 1847-tel 1848-ig elért eredményeit, és a konzervatívok 48-at kisebbítő törekvéseivel szemben kiemeli 1848 eredményeinek új korszakot nyitó jelentőségét. A hatodik fejezet a konzervatívok által 1862-ben felelevenített, a 40-es években a centralisták által kezdeményezett megyei autonómia-vita elvi kérdéseiben foglalt állást „Megye és minisztérium" címen. Érvelésének célja, hogy a konzervatívokkal szemben megvédje a liberálisok politikai egységét a megyével kapcsolatos magatartásukban, rámutatva arra, hogy Kossuth maga is a polgári minisztériális központi hatalomnak rendelte alá a megyéket, tiszteletben tartva azok önkormányzati jellegét. A hetedik fejezet címét Kecskeméthy Aurél röpiratának polemikus elemzésére utalva, Kecskeméthy röpiratcíméből kölcsönzi: „Az<>Egy év «történeté". Ebben elemzi az országgyűlés előkészítését és az országgyűlésen elhangzott érdemi vitákat, az országgyűlés legfontosabb politikai eredményeit. Ezek között kiemeli az országgyűlés egységes elutasító álláspontját a birodalmi gyűlésben részvétel ügyében és megértő és orvoslást is ígérő határozatát a nemzetiségi kérdésben. A röpirat nyolcadik, záró fejezete:,,Kilátások" címmel Magyarország nemzetközi helyzetét