Századok – 1982

Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV

MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 761 Worafka rendőrtanácsos az eljárás megszüntetéséről értesítette a Helytartótanácsot. Az amnesztia ellenére a foglalás jóváhagyását kérte. A Helytartótanács elnöksége a Bécsben székelő kancelláriához továbbította a javaslatot. Ehhez az átirathoz mellékelték a röpirat egy példányát, megtekintés céljából. Az irat hátlapjára a kancellária irattárosa ceruzával rávezette: A könyv a főkancellárnál. Az iraton a könyv további sorsára utaló feljegyzés nincs. Ennek alapján úgy tűnt, a röpirat egyetlen példánya Forgách Antal főkancellár magánirattárában lappang. A Pozsonyban őrzött irattárban azonban ezt a példányt eddig nem sikerült megtalálni.2 Az Országos Levéltár és a Hadtörténelmi Levéltár most hozzáférhetővé vált vonat­kozó iratainak egybevetése alapján úgy tűnik, hogy Forgách főkancellárhoz nem a cenzúrapéldány juthatott el, hanem a Helytartótanácsnak küldött, az 1000 példányos nyomdai sokszorosítási munkálat hatóságilag félbeszakított és lefoglalt nyomdai terméke, amelyet a foglaló hatóság bizonyítékként abból kiemelt. A többi példányt valószínűleg megsemmisítették. A Forgáchhoz jutott példány ezek szerint csonka példány lehetett. Az iratok összevetéséből fény derült az eljárásjogi háttér újabb mozzanataira is. Worafka rendőrtanácsos az 1862. szeptember 15-i alapiratát ugyanis nem csupán a Helytartótanácsnak küldte meg, hanem egyidejűleg Budapest katonai parancsnokának és az Országos Katonai Parancsnokságnak is. Látszólag mindhárom átirat azonos szövegű. A tényleíró rész szó szerinti egyezése azonban megtévesztő. A két országos főhatóság (Helytartótanács és Országos Főparancsnokság) csupán a röpirat elleni eljárásról és annak tartalmi indoklásáról szóló szövegrészt kapta meg, jóváhagyás végett. A Buda—Pest Város-, Kerület-, és Erődparancsnokság azonban további, az eljárás lefolytatása szempontjából fontos rendőrségi nyomozás részleteiről is tájékoztatást kapott.3 A városparancsnoknak tett jelentés kiegészítő adatai derítenek fényt eddig isme­retlen személyes körülményekre is. Eljárásjogi szempontból érdekes, hogy a röpiratra a sajtójog szerinti kéziratkezelés volt irányadó. Vagyis Mocsáry Lajos kéziratát a rendőrség nem kobozta el. mert az nem számított a sajtótörvénybe ütköző vétség bűnjelének. A rendőrség sajtóosztályának ellenőrzési munkája nem a kéziratra épült, hanem a benyújtott próbanyomat volt a hatósági vizsgálat tárgya, amelyet a nyomda képviselője a szedés teljes befejezése után volt köteles jóváhagyásra benyújtani. így a kézirat további sorsáról az újonnan feltárt levéltári iratok nem adnak felvilágosítást. Annál érdekesebb a személyes körülményekre vonatkozó információ Worafka városparancsnokhoz intézett jelentésében. Ebből derül ki, hogy a nyomda képviselője által a rendőrséghez sajtópolitikai ellenőrzésre benyújtott próbanyomatot a rendőrség, a sajtóosztály jelentése alapján, azonnal le­foglalta. és ezt az egyetlen teljes lenyomatot tartalmazó példányt a katonai parancs­nokságnak küldte meg. A jelentés szerint a többi a nyomdában már elkészült sokszorosítás­ból a megrendelt ezer példányban csupán az első 7 ívet nyomtatták ki, ezt is lefoglalták. A most előkerült teljes nyomdai levonattal összevetve állapítható meg, hogy a rendőrség nyomdai foglalásának pillanatában a röpirat csaknem teljes kinyomtatása befejeződött. A 2 Tóth Ede: Mocsáry Lajos pályakezdete. Kand. ért. kézirat. Budapest. 1962. 64. - Az általam feltárt iratokat Kemény G. Gábor volt szíves közölni: Mocsáry Lajos Válogatott írásai. Bp., 1958. 620-623. 'Országos Főparancsnokság II. Igazságügyi Osztály (Landes General Kommando. Abt. II. Justizwesen) 1862/1593. sz. - Hadtörténelmi Intézet Levéltára

Next

/
Thumbnails
Contents