Századok – 1982

Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV

Tóth Ede MOCSÁRY LAJOS ELVESZETTNEK TARTOTT RÖPIRATA: „A KIEGYENLÍTÉS" Az elveszettnek hitt röpirat a Hadtörténelmi Intézet Levéltárának rendezése során került elő. Böhm Jakab levéltáros volt szíves felhívni a figyelmemet, a röpirat az abszolutizmus és a provizórium kori általa rendezett anyagban található. Időközben a munkálatot ismertető közleményében a röpirat címlapját is közölte.1 Talán nem érdektelen a Századok olvasói számára a Mocsáry Lajos írói pályája szempontjából igen fontos információkat nyújtó irat fontos részleteinek megismerése, Annál inkább, mert köztörténetírásunk az 1861. évi országgyűlés utáni közállapotokat kevés figyelemre méltatta. A provizórium 1862—1865 közötti időszakának politikai publicisztikájáról és közéletéről a szélcsend visszatérése szellemében szólnak a feldolgozások. A Hadtörténelmi Intézet Levéltárának most rendezett anyagában található töméntelen elkobzott sajtótermék viszont arról tanúskodik, hogy folyamatosan, igen élénk politikai publicisztikai fejtegetések tömege jelent meg. a rendszeressé váló elkobzások ellenére. A konzervatívok, vagy miként Mocsáry nevezi őket „municipalisták" rendkívüli aktivitása és a velük szemben állók éles bírálatai töltötték meg a lapokat és a röpirat-kiadást is. Mocsáry röpirata is a konzervatívokkal száll vitába. A kormány hivatalos agitációja visszatért a birodalmi gyűlés tartományi képviselete megszervezésének további erőltetéséhez. Ugyanakkor a konzervatív kormányzat, habár Mocsáry elkobzott röpiratának tanúsága szerint adminisztratív eszközökkel is fellépett a 48-asok ellen, tudatában volt ideiglenes jellegének, és számolt az állapot tarthatatlanságával is. Ennek szellemében agitációjuk a 48-as liberális tábor megosztására irányult, és annak alkura hajlamos részét igyekezett megnyerni és a nem alkuvókkal szembeállítani. A röpirat ellen folytatott hatósági eljárásról korábbi kutatásaim során egy apró újságcikkből értesültem, ami igen szűkszavúan jelezte a tényt az újdonságok között. Ennek alapján a Helytartótanács iratai között sikerült megtalálni az erre vonatkozó legkorábbi iratot 1862. szeptember 15-i keltezéssel. Az irat utal arra, hogy az ügyet a katonai városparancsoksághoz tették át. a büntetőeljárás lefolytatása céljából, de ugyanakkor utal arra is, hogy a röpiratnak egyetlen cenzúrapéldányát nyomtatták ki teljesen, a többi példányból csupán az első íveket. A katonai városparancsnokság 1862. november 24-én kelt levelében közölte a rendőrigazgatósággal, hogy az 1862. november 19-én kelt kegyelmi rendelet alapján az eljárást megszüntették, de tegyen intézkedést a röpirat kiadásának további megakadályozására, tekintettel a röpirat izgató tartalmára. A katonai hatóság átiratában nem esett szó a cenzúrapéldány hollétéről, vagy visszaküldéséről. 1 Hadtörténelmi Közlemények 1980. 1. sz. 290-292.