Századok – 1982

Közlemények - Hidas Peter I.: Az osztrák kormányzat gazdaságpolitikájának hatása Magyarországon 1849–1853 743/IV

AZ OSZTRÁK. KORMÁNYZAT GAZDASÁGPOLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 745 nekik, és felmentette őket a legtöbb feudális kötelezettség alól. A jobbágyok minden ellenszolgáltatás nélkül jutottak a föld tulajdonába. Ezzel szemben Ciszlajtániában a parasztoknak kellett kifizetni a volt földesuraknak járó kárpótlás egyharmadát. Magyarországon a robotért járó kárpótlást kizárólag államkasszából fedezték. A magyarországi függetlenségi háború idején az orosz és osztrák csapatok mellé kirendelt császári megbízottak arról biztosították a lakosságot, hogy nem fognak visszatérni az 1848 előtti tulajdonviszonyokhoz, és hogy a kormány segíteni fogja a népet a forradalom vívmányainak megőrzésében.7

Az 1848. július 7-i és az 1850. október 25-i császári pátensek, valamint Haynau 1849. július 9-i felhívása — az 1849. márciusi alkotmány 87. cikkelyének megfelelően — még világosabbá tette a helyzetet." A kormány ismételten biztosította a parasztokat földjeikre szerzett új jogaik törvényességéről. A liberális centralisták a nemesség gazdasági helyzetét is javítani akarták. Az elveszett robotért kárpótlási előleget ígértek valamennyi földbirtokos számára. Csak köz-és magánintézmények (ideértették az egyházakat is), illetve illegálisan emigrált, elítélt, vagy felségárulással vádolt személyek nem kaptak előleget. Az utóbbi két csoporthoz tartozók részére nem zárták ki a későbbi kárpótlás lehetőségét. 1850 őszén kezdték meg az előlegek fizetését az erre vonatkozó pátens és annak végrehajtási utasítását tartalmazó 1850. április 8-án megjelent pénzügyminiszteri rendelet alapján. 1849-re és 1850-re 30, illetve 5 forint előleget engedélyeztek jobbágy-, illetve zsellértelkenként. Ez összesen 4.5 milliót tett ki. Később 1851-re is engedélyezték előlegek folyósítását (telkenként 15, illetve 2,5 forint) összesen 2,25 millió forint összegben. így a három évre együttesen telkenként 45, illetve 7,5 (évi 15, illetve 2,5) forint járt, vagyis országos összegben 6.75 millió forint. 30 forint járt minden egész jobbágy telekért, 5 forint egy zsellér-házhely után, illetve a mondottak robot-kötelezettségéért, ami összesen hétmillió forintot tett ki.9

Országos alapot állítottak fel az előlegek és a kárpótlás fedezésére. Az állam szavatolta a kárpótlási tőke (jobbágytelkenként 300 Ft) évi 5%-os kamatozását. Az előlegeket a kárpótlás kamatainak terhére fizették,1 0

levonták belőlük az adóhátralékokat, a jelzálogtulajdonosok pedig kamatra tarthattak igényt. így Haynau ragaszkodása a politikai megbízhatóság igazolásához, mint az előlegek folyósításának feltételéhez, veszélyeztette az osztrák középosztályhoz tartozó főbb magyarországi jelzálogtulajdonosok befektetéseit.1

1 A kifizetések lassan folytak a bonyolult adminisztrációs eljárások miatt, de azért is, mert sok korábbi földbirtokos a rendőri vizsgálattól való félelmében nem folyamodott 730. tábla, 5. 1; Tafeln . . . 1849—1851. Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb Manifestumok és Szózatoknak, valamint a es. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. A továbbiakban: Gyűjtemény. Buda, 1849. 19. BUo. 113. sk; Az ausztriai birodalmat illető birodalmi törvény és kormánylap, (a továbbiakban: Hivatalos lap.) 1849, 110 sk., 1850, pp. 1694. 9Lóránth Mária: Adatok az úrbéri kárpótlás történetéhez 1849-1853. (Budapest, 1927), 14; Pesti Napló, 1850. április 13. 10

A Kossuth-kormányzat az előlegeket a tőkéből és nem a kamatból akarta levonni. (Ld. Szekfü Gyula, in Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet V. Budapest, 1936. 446. 1 1

Bernát Gyula: Az abszolutizmus földtehermentesítése Magyarországon. Budapest, 1935. 26. és 30.