Századok – 1982

Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV

NAGYKIKINDA ÉS A DÉLVIDÉK 1848 TAVASZÁN 739 mindennemű „kincstári függéstől mentesítendik". Eltérően a kikindaiaknak írottaktól, e kerület autonómiájának megerősítésétől (mentesítés a vármegye hatalma alól) nem zárkózik el. („Továbbá azt is nyilvánítom, hogy ha az óhajtott váltság sükerülte esetében a nevezett kerület politicai állását az önálló hatóságok sorába emelni óhajtaná . . . ezen óhajtásnak a legközelebbi országgyűlésen sikeresíttését. közremunkállásommal elömozdíttani hajlandó vagyok.") A pénzügyminiszteri leiratok kihirdetésére, az érintettek véleményének meghallgatására Csernovits Péter kormánybiztos kapott felhatalmazást.10

3 Kossuth elképzelése és ígérete a Délvidéken kibontakozó szerb felkelés erősödése miatt nem válhatott valóvá. Deák Ferenc szeptemberi — a feudális maradványok megszüntetéséről szóló — törvényjavaslata sem tér ki Kossuth elképzeléseire, e vidék akut kérdéseinek megoldására. VI. A hazai, valamint a szomszéd országok történetírásában Csernovits Péter szinte kizárólag úgy szerepel, mint a délvidéki parasztmozgalmakat elfojtó kormánybiztos. A Magyar Életrajzi Lexikon I. kötete (1967) is csak annyit közöl Csernovits 1848-as szerepléséről, hogy őt a magyar kormány „ ... a nagykikindai szerb földfoglaló mozgalom leverésére kir. biztosnak nevezte ki". Ugyancsak vitathatók azok a megállapítások, amelyek romániai vagy vajdasági szerzők tollából származnak. 1. D.Suciu így írt 1968-ban (miután ismerteti Csernovits kinevezésének körülményeit és célját): „Mivel Csernovits Péter Arsen Carnoievitz pátriárka dédunokája volt, a szerbek körében nagy megbecsülésnek örvendett. Tekintettel arra, hogy különböző magyar családokkal került rokonságba, elvesztette nemzeti érzelmeit, teljesen elmagyarosodott; és így saját nemzete ellen a magyar forradalmárok érdekeit szolgálta." Vele egy sorba kerül Vukovics Sebő és (Csernovits egyik rokona) Damjanich tábornok is, mint akik nem átallottak „saját nemzetük ellen" harcolni.104 Valóban hátat fordított volna Csernovits Péter nemzetiségi közösségének? Megtagadta volna szerb származását és voltát? Az 1848. április 29-én kelt (és szerb nyelvű) kiáltványából vett idézettel szeretnénk ezekre a kérdésekre válaszolni: „A szerb nevet, vallást, nyelvet és nemzetiséget szeretni természetes minden szerbnél. Ezt én mint szerb jól tudom, s evvel dicsekedek; a szabadságot, s közösen nyert igazságot ezen szerb tulajdonokkal felékesíteni, legyen minden szerbnek kötelessége, és szent óhajtása . . ." Csernovits felismerte és annak szellemében cselekedett, hogy 1848 európai tavasza (benne „egész hazánkbani alkotmányos változás") a szerbséget arra inti, hogy a „maga és jövője felől" gondoskodjék. De nem haladhatnak helyes úton, ha a magyar forradalommal, a felelős magyar kormánnyal szembefordulva óhajtanák azt elérni. Csernovits azért vállalta Batthyányék megbízását, mert meg volt arról győződve, hogy az „új felelős ministérium" a kor szellemének megfelelően ..... iparkodik minden nemzeti sérelmeket . .. megszüntetni és igazságos kéréseinket a nemzet befolyásával megadni".105 1 03

Uo. 697. P. M. sz. 1 "/. D. Suciu: Rcvolu^ia de la 1848 1849 in Banat (Az 1848- 1849-es t'orradalom Bánátban) Bucuresti. 1968. 46-47. old. (Л kiemelés tőlem V. P. I.) '0

'Csernovits iratai 2. sz