Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
NAGYKIKINDA ÉS A DÉLVIDÉK 1848 TAVASZÁN 737 utalást Radak agitációjáról (az erőszakos magyarosítás vádja; az a követelés, hogy az anyakönyveket szerbül vezessék; s hogy a „districtualis épületeken" a magyar helyére a szerb zászló kerüljön). Erről éppen a tanács szerb tagjai akarták a követelőzőket lebeszélni. A rögtönítélő bíróság nem tulajdonított komolyabb jelentőséget a nemzetiségi ellentéteknek, minden valószínűség szerint azért, mert nem ez állt 1848 áprilisában Nagykikindán az események középpontjában. (Hadd emlékeztessünk a Pesti Hírlap — már idézett - 1848. 45. számában megjelent cikkére!) Marad a másik eshetőség: ha nem a nemzetiségi, akkor a szociális, pontosabban a földek felosztása körüli ellentétek voltak az események mozgatói. Ebben az esetben a bírósági vizsgálat is erre irányult volna; s az agrármozgalom vezetőinek, résztvevőinek megbüntetését szorgalmazták volna (ahogy az Sztanisicson történt). Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a hét főbűnös tárgyalása során Nagykikindán alig esett szó a földkérdésről. Az események általános leírásánál egyetlen mondatban hivatkoznak arra, hogy az április 24-i zavargások során „ .. . Kikinda várossá lakosai azon ürügy alatt, miként új földkiosztást szorgalmazandók, a kerületi tanátsot több ízben csoportozva meglepék". Az UroS Rajkov elleni ítélet indoklásában is szerepel az a vád, hogy a frányovaiak - meghallva a kikindai híreket — a vagyonosabb osztálynak gazdasági szállásait csakhamar porrá égeté". Érdekes adalék birtokába jutottunk Arsa Strainiő tanúvallomásának tanulmányozása során. Amikor a katonaság első támadása megkezdődött, Margelié kerületi bíró megjegyezte a tanács vezetőit felkereső delegációnak: „no majd most fogom osztani köztetek a földet". IoSa Zubanov számonkérő kérdésére (mármint miért bocsátották a katonaságot a népre? ) hasonlóan cinikus választ kapott: ..... nem én eresztettem rátok, hanem a földetek, melyet egyre követeltek". A bíróság azonban elsiklott e megjegyzések felett, ítélkező tevékenységét a közönséges bűncselekmények megítélésére korlátozta. Ez azzal is magyarázható, hogy a földkérés (a földek újraosztásának jogos követelése) csak a kezdeti szakaszban lehetett motiváló tényező; a véres zavargások kibontakozásában, a későbbi fejleményekben már nem volt meghatározó szerepe. Másrészt: az újraosztás puszta követelése nem képezhette statáriális bíráskodás tárgyát. Ismert tény, hogy Nagykikindán a földtulajdon tényleges megtámadására (mint Sztanisicson) végül is nem került sor. A kikindai és a Tisza menti koronakerület sajátos helyzetéből fakadó ellentmondások feloldására mindkét fél (magyarok és szerbek) részéről történtek kísérletek, születtek javaslatok. Csernovits Péter 1848 májusában terjesztette fel észrevételeit Szemere Bertalan belügyminiszternek a „Dunán inneni Végezredek, csajkások, s ÓBecsei és Kikindai Kerületekben mutatkozott mozgalmak tárgyában".99 Az általa szükségesnek tartott katonai intézkedések mellett10 0 azt tanácsolja, hogy a sajkások kerületét az óbecsei (Tisza menti) és a nagykikindai kerületekkel egységes politikai igazgatás alá vonják. „Ennek a Magyar Nemzetre nézve az a haszna lenne, hogy az ÓBecsei Kerületbe túl nyomósággal bíró Magyar elem a más két kerület szerb ajkú lakosaira a politikai jogok gyakorlata által . .. magyarosodás tekintetében jótékony hatást fogna gyakorolni." Ez — minden valószínűség szerint — válasz volt az 1848. május 13—15-i karlócai határozatok 3. pontjára, amelyben a patriarcha székhelyén összegyűlt szerbek a Szerémség, Baranya, Bácska, a becsei kerület, a "OL Filmtár, 1848-49-es Min lt. BM Elnöki iratok, 60. tekercs, 2. dm 617-618. sz. 100 „Katonai erő' öszvehüzása, s Újvidék környékére leendő leküldése elkerülhetetlen".
