Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
NAGYKIKINDA ÉS A DÉLVIDÉK 1848 TAVASZÁN 725 a kilencz ker. helységekbe segítségért." (Utal erre — bár meglehetősen feltételes módban — idézett könyvében Lőrincz Péter is. íme az ide vonatkozó rész: ..Hogy vajon egész Bánát népe a kikindaiak segítségére siettek-e. az nincs teljesen bebizonyítva, és nem is lehet bebizonyítani, de minden bizonnyal voltak paraszt forradalmárok Kikindán más helységekből is..."3 9 .) A Vajdasági Levéltárban (Sremski Karlovci) talált iratok ismeretében és felhasználásával most mi is szeretnénk kitérni erre a kérdésre. A kikindai lázadók tisztában voltak azzal, hogy a katonaság csak ideiglenesen távozott; s azzal is. hogy a hadsereg rövidesen bekövetkező akciójával szemben nem sok sikerre számíthatnak. Ezért fordultak segítségért a szomszédos községekhez. Athanasius Uditzky kikindai jegyző az alábbi vallomást tette UroS Rajkov bűnperében: a tömeg irtóztató fenyegetésekkel engem és a bírót arra kényszerített: hogy írjunk a többi kerületi Községeknek, miszerint jöjjenek el a szerencsétlen kikindaiaknak segítségére, mivel a Magistratus reájuk a katonaságot küldé akkor, midőn ők a kerületi háznál egybe gyűltek kérelmöket és kívánataikat előadandók, és mentsék meg vérben úszó testvéreiket . . . még arra is kényszerítettek, hogy bele tegyem a levélbe . . . hogy puskákkal, kardokkal, villákkal, kaszákkal és egyéb fegyverekkel jelenjenek meg . . . e jelenet fő szerepvivőji közt Vukity Arszára és Sztrajnity Arszára ismertem ... ők kiabáltak ti. hogy ha életem édes -írjak . . .". A két megnevezett közül Arsa Vukidot nem kell bemutatni, a megrontásért kirótt büntetését megelőzően kétszer volt dolga bírósággal, egyszer juhlopásért, másszor verekedésért. Arsa Strajnií - aki úgynevezett „konyhai rab" volt - szintén a börtönből szabadult április 24-én. A per iratai közt sikerült megtalálnunk az elküldött felhívás teljes szövegét, amit szeretnénk hiánytalanul közreadni: „Nemes Község és Atyám fiai! Szomorú csapás, melly minket ma ért a mi nagy romlásunkra, mert a Nemes tanáts olly rendelést tett, hogy katonák ránk rohanjanak, hogy minket elűzhessenek a kerületi háztul. hol mi a kérelmeinket előterjesztettük, e miatt több atyánkfiai a magok vérökben hevernek, azért kedves atyánkfiai ha bennetek még szerb őseink vére fórr, siessetek szerentsétlen kikindai atyafiaitoknak segítségökre, külömben örökre elveszünk, azért mivel egy minyájunkért, és minyájunk egyért éltünk, gondoljuk hogy minket jelenleg végső ínségben elhagyni nem fogtok, kardokkal, villákkal, kaszákkal és egyébb fegyverekkel jöjjetek segítségünkre, egy órányi halasztás a legnagyobb veszedelmet hoz ránk. Nagy Kikindán April 24-én 1848. (P. H.) A szerencsétlen kikindai atyafiak." E levélhez csak két megjegyzést kívánunk fűzni: a felhívásból egyértelműen az derül ki, hogy a fellázadt lakosság a tanács védelmére hívott katonaság ellen kér a környező helységektől oltalmat. Ami viszont a vérontást illeti: a katonai akciónak — a források tanúsága szerint — csak egy polgári áldozata volt; továbbá egy huszárfőhadnagy kapott a lábába két szúrást vasvillával, s „népítélet" végzett Vazul Pop közhuszárral.40 "I. m. 57. 4 0 F. H. id. száma és az idézett jegyzőkönyv
