Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
724 VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN A felháborodott tömeg haragja azon tanácsosok ellen fordult, akik a városban állomásozó katonasághoz folyamodtak segítségért.3 4 Az események akkor vettek más irányt, amikor a tömeg feltörte a kerületi börtön ajtóit. Idézet Djordje Titelski vádlott vallomásából: „ ... a néptömeg fegyverekkel és fejszékkel a börtön ajtókat feltörvén . .., a rabokat mind és engemet is kiszabadítottak, honnét Sepi Kovátshoz kísértek mintegy húszunkat, és ott a vasat leverették lábainkról."35 így került szabadlábra a késó'bbi eseményekben vezető, de dicstelen szerepet játszó Djordje Titelski, aki kétszeres gyilkosságért; valamint Arsa Vukiií, aki büntetését fogadott leányának megrontásáért töltötte. Miután a katonaság elvonult, s a terep szabaddá vált, senki és semmi sem akadályozhatta meg Aleksandar Isakovuí és Jovan íunöid tanácsosok vandál meggyilkolását. A lakosság módosabb része (főképp magyarok és németek) vagyonukat, házukat otthagyva menekültek a szomszéd helységekbe: „ . . . a körüllevő német falvak tele vannak kikindaiakkal, és hálás köszönet nekik, kik barátságosan fogadtak bennünket" -írta Zsombolyáról április 26-án a Pesti Hírlap tudósítója.3 6 Van ennek a tudósításnak egy olyan mondata, amelyre feltétlenül fel kell figyelnünk: „ . . . 25-én reggel a városon keresztüljárván, nem láttam senkit, ki az egészet kormányozta, vagy vezéri szerepet játszott volna; hanem egészen magokra hagyatva, mindenki tehetett, amit akart." Radak ekkor már bujkált, a helyzet urai a Titelski- és Vukiií-féle bűnözők voltak. Ezeknek az eseményeknek ekkor már csak kevés közük volt a jobbérzésű lakosság földigényéhez. Igaz, hogy sokan a meggyilkolt, az előző osztás folytán tekintélyes földhöz jutott tanácsosokban az újraosztás ellenzőit, az adott helyzetnek katonasággal is óvni akaróit látta; ugyanakkor az események élére köztörvényes kiszabadultak kerültek, hisz a társadalmi megmozdulások rendszerint felszínre vetnek salakot is, sőt — ha a megmozdulás nem eléggé szervezett — ezek kezükbe vehetik a vezetést is. A Pesti Hírlap tudósítója idézi a zendülők érvelését: ,,. . . mi csak azokat akarjuk megölni, akik a katonaságot ránk parancsolták." Ez a katonaság a temesvári főhadparancsnokság Hannover-huszárai voltak, vagyis a császári regiment egyik egysége. (Szerintünk az csak a véletlen eredménye, hogy ennek a huszárezrednek egy környékbeli földbirtokos, Kiss Ernő ezredes volt a parancsnoka.3 7 Egy korabeli szerb röpirat viszont éppen ezzel a ténnyel magyarázza a huszárok Kikindán tanúsított „dühét"3 8 .) A kikindai eseményeknek van egy másik fontos mozzanata, amelyre szintén érdemes figyelmet fordítani. A Pesti Hírlap már idézett tudósításában a következő mondat olvasható: „25-én délután elterjedt a hír, hogy a mokrinyiak és karloviak segítségökre jőnek a kikindaiaknak; - mert a csata első napján küldöttek futárokat mind 34 A fordulópontot - véleményünk szerint - hibásan iiatározza meg Ló'rincz Péter is. A felfordulást és a véres atrocitásokat látva. Radak a karlóci metropolitához (Rajacic) fordult, hogy nyugtassa meg a népet. „A metropolita minthogy személyesen nem jöhetett, Zsivkovics temesvári püspököt, ez meg Masirevics kolostorfó'nököt küldte maga helyett, Masirevics akciója sikerrel is járt. dc akkor megérkezett a katonaság és a kormány királyi biztosa. Csarnojevics . .." I. m. 55-56. 3 5 A rögtönítéló' bíróság id. jcgyzó'könyve 36 P. H. 1848. 45. sz. (május 2.) 37 Bár Gelich Richard 1882-ben megfogalmazott és publikált véleménye („Nem volt véletlen, hogy mint ezredes jött széles kiterjedésű jószágai közelébe" Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben I. 261. old.) látszólag ellentmond állításunknak. 38 Idézi Ló'rincz P.:\. m. 62-63.
