Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 711 Novembert vérnapnak nevezheti a szegény Olasz nemzet. Magam is megsebesültem (lovam 21 golót kapott; rendkívüli szerencse voltán megéltem). Majdnem csodát kelle tenni 4 és 1/2 óra alatt Szent Chassepot mészárló tüzében. Két- tíz tölténnyel valának az önkénteseink ellátva." Frigyesy keserűen állítja, hogy a francia gyorstüzelő puskákkal szemben az önkéntesek szinte tehetetlenek voltak, és „nem harcot vívunk többé, hanem mészárlásnak valánk kitéve".78 A fölényben lévő ellenség elzárja az önkéntesek visszavonulását Tivoli irányába, így arra kényszerülnek, hogy Monterotondóba menjenek, ahová, szerencséjükre, csak megkésve követik őket. Mindehhez még annyit feltétlenül hozzá kell tenni, hogy azok, akik Mentanánál elkerülték a halált és a francia-pápai fogságot, hamarosan az olasz monarchia hadseregének fogságába jutnak. A kritikus októberi napokban megbukott Rattazzi-kormányt követő Menabrea tábornok kormánya most már ingadozás nélkül cselekszik, összhangban Párizs kívánságaival. Hátba támadják tehát az önkénteseket, gyors ütemben lefegyverzik és elszállítják őket a pápai állam határairól.7 9 Az 1867-es római hadjárat ugyan nem érte el közvetlen célját: Róma felszabadítását, de ország-világ előtt megvilágított a tarthatatlan római állapotokat, megmutatva az Egyházi Állam gyengeségét, amely csak az ismételt francia katonai segítséggel volt képes fenntartani magát. Erőteljesen a közvélemény tudatába vésték az események, hogy III. Napóleon hatalma Franciaroszágban és a franciák uralma Rómában égyazon tényező két oldala — és az utóbbi megszűnése az előbbi bukásának feltétele, a pápaság világi uralmának végét jelzi! Ezen következtetés csak megerősitette a társadalmi haladás itáliai és nemzetközi tényezőit azon meggyőződésükben, hogy harcuk — a vereség ellenére — nem volt hiábavaló, a hozott áldozatok végül is elvezetnek az óhajtott célhoz. A bonapartizmus sokkal inkább, mint annak előtte a megvetés, a gyűlölet tárgya lett mindazok előtt, akiknek kedves volt a társadalmi haladás egyetemes érdeke. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében tette kardját hüvelyébe Frigyesy Gusztáv is - bízva és reménykedve abban, hogy az idő, a kedvezőbb körülmények még megadják a választ a mentanai vérengzőknek. Ugyanakkor tagadhatatlan az is, logy amennyire elvi szilárdságában nem gyengült meg, annyira mégis érezte fizikai és lelki fáradtságát. A keserűség ugyan eluralkodik rajta, de nem töri meg az ügy jogosságának érzetébe vetett hitét. Nagyon is érthető, hogy e megrendítő pillanatokban ismét felvetődik benne a gondolat, hogy hazatér - nyugalomra vágyik. A vállalt küzdelmekkel való törhetetlen szolidaritás jegyében, de a hazatérés vágyával eltelve ragad tollat, néhány héttel a lezajlott küzdelmek után Genfben. 1867. november 28-án kelt levelét Jókai Mórhoz intézi, köszönetet mondva neki azért, mert lapjában gyűjtést hirdetett a garibaldista sebesültek számára. „Fogadja érte — nemeslelkű honfitársam ezer hálánkat! ha nem mi — a haza lesz érte háladatos." Egyidejűleg megemlíti hazatérési óhaját, feltéve, hogy ha ezt retorziók és zaklatásmentesen megtehetné. Erre nézve kér őszinte információt. Miután jövőjét illetően teljes bizonyosságot nem kap, a hazatérés realizálása is napról napra eltolódik.80 Ugyanakkor 7*Frigyesy : L'ltalia nel 1867. I. m. 422. és köv.; Vö. Ua.: Az 1867. római hadjárat. I. m. 79 Vö. Kanzler. Rapporto alla Santità di nostro signore Papa Pio IX sulla invasione dello Stato del Pontifice nell'autuna 1867. Roma, 1868.; De Failly: Rapport au maréchal Ministre de la Guerra sur le combat de Mentana el de Monterotondo. (Journal des Sciences Militaires. 1867. Vol. XXVIII.) ""Frigyesy Jókai Mórnak, Genf, 1867. nov. 28. (OSzK. Kézirattár. Jókai Mór iratai.)
