Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
712 LUKÁCS LAJOS gondoskodnia kell élete fenntartásáról is. Amikor tollat ragad, és sziszifuszi szorgalommal egybegyűjti az 1867-es római hadjáratra vonatkozó történelmi iratokat, és megírja ennek alapján e nevezetes vállakózás alapos történetét - belső meggyőződésének, szükségletének éppen annyira tesz eleget, mint a mindennapok megélhetési követelményeinek. Ugyan puritán jelleméből fakadóan a várható jövedelmet a sebesült garibaldisták támogatására kívánja fordítani, de Garibaldi, aki messzemenően támogatta a vállakózást és dicséri az önzetlenségét — erről mégis lebeszéli.8 1 Mikor legyőzve keserűségét, fájdalmait, 1868 elején nekilát terjedelmes könyve megírásához, aligha gondolhatott arra, hogy még mennyi szenvedést és kálváriát tartogat számára a sors élete hátralévő utolsó évtizedeiben. Dolgozik kitartóan és fáradhatatlanul, először Firenzében, majd Genfben. S^nte alig alszik, saját bevallása szerint legfeljebb napi négy órát. Még az evésre sem fordít kellő gondot, rendszerint állva, sétálva kapkodja be a falatokat. Csak egyre gondol, hogy sikerrel befejezze vállalt munkáját: az 1867-es római hadjárat történetének megírását. Azzal a tudattal dolgozik, hogy miként hosszú éveken keresztül aktív cselekedeteivel, katonai részvételével segítette elő az európai demokrácia védelmének az ügyét, úgy a történtek minél teljesebb és valósághű leírásával szolgálja e nemes célt továbbra is. Azon meggyőződésben ír, hogy tapasztalatainak összegezése erőteljesen hozzájárul a fejek tisztázásához, hogy a katolikus tömegek is világosabban lássák a pápaság helyét, szerepét és nemzetközi támaszait. Munkáját két kötetre tervezte, de végül is csak egy kötet látott napvilágot Firenzében 1868-ban „L'Italia nel 1867" címen. Viszont megelőzően könyvét a kiadó, külön füzetekben is megjelentette.82 Frigyesy olaszul írta munkáját, de hamarosan hozzálátott franciára történő lefordításához is — melynek megjelenéséről nincs tudomásunk. Óhajtotta munkájának hazai megjelenését is, és ennek érdekében kérte fel a fordítás elkészítésére a Nápolyban lakó honfitársát, Óváry Lipótot. Az utóbbi kapcsolatba is lépett hazai körökkel, le is fordított Frigyesy munkájából néhány fejezetet, de végül a munka magyar kiadásának az ügye megrekedt.8 3 Frigyesy munkáját Olaszországban elismeréssel fogadták, ámbár az ellentábor sem maradt teljesen szótlan. Fokozatosan érlelődik meg benne annak gondolata, hogy egy bátor, szókimondó, antiklerikális, demokrata újságot kellene kiadnia, mely zászlóvivője lehetne a társadalmi haladás ügyének. A vállalkozáshoz azonban a helyes célkitűzés és szorgos utánajárás kevésnek bizonyult, a pénzügyi nehézségek miatt ezen törekvése zátonyra fut.8 4 Viszont a 35 éves fiatalember még jócskán bírja energiával, a legkülönbözőbb munkákat elvállalja, igyekszik sokat fordítani, olasz barátainak ügyesbajos dolgaiban eljárni. Közben belefolyik a Garibaldi-család terveibe is. Garibaldi Menottival együtt egy nagyszabású vállalkozás indításába kezd, szardíniai telepítési akcióval összefüggésben. Az ügy temérdek nehézségbe ütközik, többek között akcióikat éber és bizalmatlan szemmel kísérik a hatóságok is. Valamiféle összeesküvést, újabb garibaldista 81 Garibaldi Frigyesynek, Caprera, 1867. dec. 21. (Pásztor: Frigyesi. I. m. 43.). 8 2 Frigyesy Dunvovnak, Genf, 1868. febr. 28. (O. L. Dunyov iratok); márc. 16. (Uo.); ápr. 5. (Uo.); máj. 15. (Uo.)/ szept. 25. (Uo.); okt.25. (Uo.); Frigyesy Giacinto Bruzzesinek, Genf. 1868. jan. 6. (IRR. 102-53.); Frigyesy Timoteo Ribolinak, Firenze, 1868. máj. 12. (Uo. 87-84/1). 8 3 Vö. Hazánk. 1868. jún. 4-11.; Honvéd. 1868. 24. sz. 8 4 Frigyesy Dunyovnak, Torino, 1868. nov. Ю. (O. L. Dunyov iratok); dec. 1. (Uo.); dec. 29. (Uo.); Genf, 1869. jan. 15. (Uo.);márc. 15. (Uo.).
