Századok – 1982

Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV

710 LUKÁCS LAJOS érdekeit védelmező ügy szolgálatában állt. „Két más honfitársammal vala szerencsém — szeretett nemzetemet — e véres hadjáratban képviselni, mondom szerencsém, mert minden mívelt nemzetnek képviselni kellett volna lenni e szerencsétlen, de dicsőséges hadjáratban, melyet a haladás "Crociatajának" lehet nevezni."7

6 Ezzel a nemes tudattal irányította Frigyesy Gusztáv a 2. hadoszlopot, mely öt zászlóaljból állt, és azt a feladatot vállalta, hogy Monterotondo elfoglalásával 25 kilométerre Rómától — megnyitja az utat az Örök Város felé. Feladata nem volt könnyű, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Monterotondo egy sziklákkal teletűzdelt magaslaton fekszik, kisebb erőkkel is kitűnően védhető, melyet az ellenfél jól ki is használt, amikor a magasan fekvő két legerősebb fallal övezett építményben — Piombino herceg palotájában, valamint egy kapucinus kolostorban építette ki állásait. Agyúi szórták a halált hozó tüzet, mellyel szemben az önkéntesek szurony szegezve küzdöttek. 1867. október 24-én és 25-én folyt rendületlenül az ostrom, Frigyesy mindenütt ott volt, ahol bátorítani, erősíteni kell, fittyet hányva az elemi óvatosságnak - küzd félelmet megvető bátorsággal és elszántsággal. Mint egykor Milazzo bevételénél és Condino elfoglalásánál, úgy ez alkalommal Monterotondónál bizonyította be nemcsak kiváló katonai tudását, de leleményességét és vitézségét egyaránt. A nagy veszteségekkel járó ostrom kedvező fordulatát segítette elő Menotti Garibaldi is, aki Montana felől támadta az ellenfelet. Joggal közölte Garibaldi 1867. október 26-án kelt napiparancsában, hogy „A hős önkéntesek teljesítették dicső hivatásukat. A záporeső, a ruházathiány, az éhség nem lanyhítá meg hősiességüket. Egy ugrással, melyre Olaszország büszke lehet, rohammal bevették az erődített várost .. ,"7 7 Ami a továbbiakban bekövetkezett, az sokkal inkább tragédiának, mészárlásnak volt tekinthető, mint hadműveletnek egyenlő vagy hasonló ellenfelek között. Monterotondótól délkeletre néhány kilométerrel fekszik Mentana városka, ahonnan a Via Nomentanán vezet az út Rómába. A garibaldisták igyekeztek ezt a kulcsfontosságú helyet megszállni és a környező magaslatokat elfoglalni. E pozícióból ugyanis — kedvező feltételek bekövetkezése esetén — nemcsak egy sikeres offenzíva kibontása volt lehetséges, de kedvezőtlen esetben egy szervezettebb visszavonulás is Tivoli irányába. Közben a Civitavecchiában 1867. október 29-én partra szálló francia intervenciós csapatokat a lehető leggyorsabb ütemben Rómába, majd onnan Mentana felé irányították. Ide tartottak a Kanczler tábornok vezette pápai zuávok is. A támadó kezdeményezést az utóbbiak vállalták, míg a kiválóan felszerelt, az akkori idők legmodernebb Chassepot-rendszerű puskáival ellátott francia alakulatok a bokrok és fák között elrejtve várakoztak. 1867. november 3. szomorú és gyászos nap Olaszország történetében. A lerongyolódott, kiéhezett, számban és felszerelésben jóval gyengébb garibaldista önkéntesek sorait megritkította a halál. Frigyesy csapatainak az jutott feladatul, hogy fedezze a visszavonulást, amit több szurony rohammal, de súlyos veszteségek árán teljesített. Mint megjegyzi „a 3 dik 7' Frigyesy Jókai Mórnak, Genf, 1867. nov. 28. (OSzK. Kézirattár. Jókai Mór iratai.) ,7

Frigyesy: L'Italia nel 1867. 1. m. 402. és köv.;/1

. Delveccio: La colonna Frigyesi. I. m. 29. és köv.; A. Mombello: Mentana. Milano, 1932.; Vö. Frigyesy Gusztáv: Az 1867. római hadjárat. Személyes visszaemlékezések. (Hazánk 1868. jún. 4-11.); Ricciotti Garibaldi: A mentanai táborozás. (Garibaldi-. A szerzetes uralma vagy Róma a 19-ik században. I—II. Pest, 1870. II. 261. és köv.); Lukács: A magyar garibaldisták útja. I. m. 256. és köv.