Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 709 és gyengeségét egyaránt. A nemzeti célok radikális képviselete önmagában kevésnek bizonyult ahhoz, hogy széles tömegeket magával ragadjon, azokat a földéhes. nincstelen százezreket, melyek a latifundiumok nyomása alatt, a felesbérlet kiuzsorázó körülményei között tengődtek, a monarchia katonai és rendőri ellenőrzésének, zaklatásainak, adóprésének szorító nyomása alatt — miközben tehetetlenül ki voltak szolgáltatva nemcsak a brigantaggio és a maffia önkényének, a klérus lelki nyomásának, de az évszázados szociális elesettségből fakadó szellemi elmaradottságnak is. E tömegek megmozdításához a garibaldizmus eszméi már kevésnek bizonyultak, és többek között ezzel is összefüggött az önkéntesek 1867-es fellépésének sikertelensége.7 2 Ehhez társult még az önkéntes csapatok súlyos ellátási gondja, fegyvereik elmaradottsága, hogy sokan kénytelenek voltak Napóleon-korabeli puskákkal küzdeni, hogy nem volt elegendő lőszerük, alig voltak ágyúik, hogy szinte rongyokban jártak, sokan mezítláb haladtak a hűvösre forduló októberi őszben.7 3 Az a tény, hogy a pápai állam 1867-ben még ki tudta védeni a reá zúduló csapást, hogy néhány évre még meg tudta hosszabítani vegetáló életét, az mégis döntően abból fakadt, hogy végül is olyan nemzetközi támaszra lelt, mint III. Npóleon Franciaországa, mely miként 1849-ben a római köztársaság megfojtásával. úgy most 1867-ben intervenciós csapatok küldésével veszi védelembe IX. Pius világi uralmát, biztosítva egyben a francia érdekek védelmét, itáliai hatalmi bázisát.74 Mindezen körülmények ellenére a garibaldisták 1867-es fellépése, kísérlete Róma felszabadítására, kiemelkedő fejezete az olasz egység küzdelmes történetének, a társadalmi haladás egyetemes érdekeiért folytatott harcnak. Mert Róma bármennyire is az egységes Olaszország hivatott fővárosának volt tekinthető, évezredes hagyományainál, sajátos történeténél fogva ennél több is volt. A pápaság székhelye, annak az Egyházi Államnak utolsó bázisa, mely az adott történelmi helyzetben - még számos klerikus elemtől is elmarasztalt — konzervatív politikájával állta el az útját nemcsak a Risorgimento célkitűzéseinek, de a kor alapvető progresszív igényeinek is. így a garibaldisták 1867-es küzdelme korántsem ток beszorítható itáliai keretekbe, szükségképpen egyetemes jellegűnek volt tekinthető mint erre a tényre, habár ellentétes célzattal, de a római kúria vezetői is rámutattak —, amikor éppen a katolicizmus egyetemes jelentőségére való tekintettel tartottak igényt 1849-ben éppen úgy, mint 1867-ben nemzetközi intervenciós védelemre.75 Ebben az összefüggésben szemlélve az 1867-es eseményeket, bizonyítottnak látszik, hogy a garibaldisták — belső gyengeségeik , ellentmondásaik ellenére is — a társadalmi haladást képviselték, olyan egyetemes érdekű ügyet védelmeztek, mely érthetően váltotta ki mindazok szolidaritását és rokonszenvét, akik Garibaldi nevét joggal kapcsolták össze a népfelszabadítás, a demokrácia igaz ügyével. így Frigyesy okkal vállalta, a végső szerencsétlen kimenetel ellenére is, hogy az emberi haladás egyetemes 72 Vö. Antonio Gramsci: II Risorgimento. Torino, 1955. 41. és köv.; N. Rosselli: Mazzini e Bakunin. I. m. 242. és köv.; G. Candeloro: Storia dell'Italia moderna. V. I. m. 323. és köv. 73 Vö. G. Locatelli: Monterotondo e Mentana. Bergamo, 1895.; Pietro Delvecchio : La colonna Frigyesy e la campagna Romana del 1867. Roma, 1881. \ Frigyesy : L'Italia nel 1867. I. m. 242. és köv. 74 Vö. G. Leti: Roma e lo stato pontificio dal 1849al 1870. I—II. Ascoli Piceno, 1911. II. 341. és köv.; De Cesare: Roma e lo Stato del Papa. I. m. 627. és köv.; P. Dalia Torre: L'anno di Mentana. Torino, 1928. 7 s Adamoli: Da San Martino a Mentana. I. m. 372. és köv.; Vö. Roger Aubert: II Pontificato di Pio IX (1846-1878). Storia della Chiesa. XXI. Torino, 1964. 158. és köv.
