Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
708 LUKÁCS LAJOS számban voltak római menekültek, akik bőséges információkkal szolgáltak az egyházi igazgatás súlyos terheiről, az elnyomott nép elkeseredésének izzásáról, melyet természetesen táplálni és fokozni elsőrendű kötelességüknek is érezték, sőt valamiféle összhangba hozni a várható római akciókat az önkéntesek hadműveleteivel. Amire még számítottak, az a kormány ingadozó, következetlen magatartása, hogy egyik kézzel elfojtani, másik kézzel akarva-akaratlanul bátorítani is látszott az önkéntesek akcióit. így Garibaldi okkal számolt azzal - hogy miként a múltban, úgy talán a jelenben is —, ha a kormány közvetlen katonai támogatására nem is számíthatnak, de talán semlegességére igen, sőt esetleg arra is, hogy miután sikereket érnek el - majd megjelennek a porondon a győzelmi babérokat learatni kívánó, de kockázatot vállalni nem óhajtó királyi csapatok is.6 9 További kérdés viszont, hogy mennyire kalkuláltak a garibaldisták táborában akciójuk nemzetközi kihatásaival, összefüggéseivel? Mennyiben vették figyelembe, hogy Róma korántsem csupán pápai zsoldosok gyenge védelme alatt áll, hanem élvezi III. Napóleon császár katonai segítségét és szükséghez képest fokozott támogatását is? Ha minderre gondoltak is, úgy vélték, hogy gyors fellépésük, valamint a már említett egyéb tényezők mégis mellettük szólnak, és mire esetleg a napóleoni segítség kibontakozik — kész tények fogadják, a firenzei kormány védőszárnyai alatt. Garibaldi mozgalma nem volt eleve vereségre kárhoztatva és eleve kilátástalan, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy III. Napóleon császársága az évek folyamán mind belpolitikailag, mind nemzetközileg sokat vesztett erejéből és tekintélyéből, sok kudarc és csapás érte - nem lehetett előre pontosan kiszámolni, hogy e kritikus pillanatban mennyire és mire hajlandó a római francia pozíciók megtartása érdekében.70 Erre választ végül is az összetett események adtak, kiegészülve a római fejlemények nem várt, idő előtti megrekedésével. 1867. október 22-én ugyan felkelésre jelt adó események sora játszódott le Rómában, egy Orsini-bomba robbanásaval a Piazza Colonnán, a pápai zuávok Serristori-laktanyájának részbeni felrobbantásával és számos váratlan támadás megszervezésével az Angyalvárnál, a Capitoliumnál, a Szent Pál kapunál, valamint a San Callisto laktanyánál — melyhez bátorítást kívánt nyújtani az a 70 főnyi önkéntes csapat is, melyet a Cairoli testvérek vezetésével Terniből egyidejűleg útnak indítottak Rómába. Mindennek ellenére a felkelés kibontakozása megrekedt és korántsem egyszerűen a rendfenntartó pápai alakulatok határozottságán és szigorán. Az adott történelmi pillanat bármennyire is súlyos válságos körülmények között következett be, a római népet készületlenül találta, az elégedetlenség még nem változott forradalmi cselekvéssé, általános népi felkeléssé.71 És amit még nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy önmagában az egyéni hősiesség, felkelésre felszólító proklamációk nem pótolhatták a garibaldista mozgalom társadalmi programjának hiányosságait. Az 1867-es római mozgalom eseményei így jelezték a garibaldista mozgalom erejét 69 Vö. A. Luzio: Aspromonte e Mentana. Firenze, 1935. 386. és köv.; G. Candeloro: Storia dell'Italia moderna. I. m. V. 323. és köv. 70Vö. Émile Bourgeois-É. Clermont: Roma et Napoléon III (1849)1870). Paris, 1907. 204. és köv.; G. Mollat: La question romaine de Pie VII à Pie XI. Paris, 1932. 353. és köv.;/. В. Barbier: Outrances sur le Second Empire. Paris, É. n. 359. és köv.; С. Pouthas: Histoire politique du Second Empire. Paris, 1956. 402. és köv. 71Felice Cavallotti: Storia insurrezione di Roma nel 1867. Milano, 1869.; De Cesare: Roma e lo Stato del Papa. I. m. 621. és köv." Michele Rosi: L'Italia odierna. I—II. Torino, 1932. II. 622. és köv.
