Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 703 bírálattal illetve, egyre reménytelenebbnek ítélik meg Magyarország kilátásait is. Végső elkeseredéstől hajtva rögzítődnek le eme gondolatok, „Ha itten béke lesz, és ha Magyarországon az osztrákok nem adják nekünk a 48-ki c&nstitutiót, azaz, ha meg nem adják szabadságunkat, azt hiszem, hogy Menotti Frigyesyvel együtt egy expedíciót fognának csinálni, akkor persze én is velek mennék, úgye megengednéd" — írja apjának Pulszky Gábor.4 4 Úgy tűnik, hogy az ifjú álmodozásai nem mindenben fedték Frigyesy Gusztáv elképzeléseit, aki ennél sokkal reálisabb színben látja a jelent és a jövőt. Mint írja Pulszky Ferenchez: „Sajnálom, hogy a hadihelyzet nem engedi többet tehetni. Kedves fia köztiszteletben van; feljebbvalói, valamint bajtársai - igen megvannak vele elégedve; sajnos, hogy a bérceken tett fáradságáért az érdemelt babért nem kaphatja: az armistizio háladatlanságra mutat? "4 S Néhány nappal későbbi levelében — amikor további nyolc nappal meghosszabbítják a fegyverszünetet — megjegyzi Frigyesy, hogy „Már előre láttam a fondor békét. . Politikáról nem írok, mert igen le vagyok verve, látván a sok szolgai szívet. Kötelességemet ekkor is megtettem, fájdalom, hogy direct hazánkért nem tehettünk semmit.. . Fájdalom!, hogy a jelen rendkívüli áldozatok s majdnem mind füstbe mentek." Vigasztalja magát, hogy „Zászlóaljam tiszteletben áll, több részről dicséretekkel halmoznak ..Kevés vigasz, ha arra a súlyos megcsalattatásra gondolnak, mely az olasz kormány részéről érte őket, az előrehaladásban történt megállítással, a muníciót nélkülöző új puskák kiosztásával, magárahagyatottságukkal46 . .. Nem éppen alaptalanul merül fel az a gyanú, hogy „Talán a kormány és Napóleon azt akarják, hogy az osztrákok itt megverjenek úgy, hogy ne követelhessék Tirolt az osztrák kormánytól a béke aláírásánál. Persze ez nem lenne Ricasoli alávalósága, hanem Napóleon és La Marmora csinálása" — feltételezi jóakarattal Pulszky Gábor.47 Miközben lassan-lassan az önkéntesek egymás után adják fel győzelmekben kivívott jó hegyi állásaikat, és Storoba húzódnak vissza, a kedélyek nyomottsága tovább nő, melyet a hűvösre fordult augusztusi alpesi időjárás csak még inkább fokoz. Joggal panaszkodnak a hidegre, hiszen sokan csak egy szál vörös inggel rendelkeznek, felsőkabátjaik nincsenek. Gondoskodni pedig a kormánynak esze ágában sincs, csak a mielőbbi béke jár az eszükben . . . Végül is az elhúzódó fegyverszünet, a mostoha körülmények dermesztő szigora annyira aláássa az önkéntesek hangulatát, hogy most már végképp kedélyüket vesztik, és legszívesebben végleg távoznának. „Egészben senki sem megy jó kedvvel megint csatába, mert azt látjuk most, hogy az osztrákon kívül az olasz kormány is ellenségeink. Garibaldit mindig megcsalják. De mindaz a revolutiot közelebbre hozza. Mindenki rettentően haragszik a kormányra" — szűrődik le a vélemény egy nappal a második nyolcnapos fegyverszünet lejárta előtt.4 8 Az események a visszavonhatatlan bomlás előjeleit mutatják, különösen annak utána, hogy megérkezik a hír az újabb négyhetes fegyverszünet megkötéséről, az augusztus 12-i Cormonsban létrejött előzetes olasz—osztrák békéről. Az elkeseredés és csalódás az önkéntesek körében általános, mely egyben visszatükrözi a széles olasz közvélemény hangulatát is. Igaz, Cialdini csapatai fokozatosan 44 P. Gábor Pulszkynak, Condino, 1866. júl. 28. Szombat. (Uo.). 45 Frigyesy Pulszkynak, Condino, 1866. júl. 27. (Uo.). 4 6 Frigyesy Pulszkynak, Barghe, 1866. aug. 5. (Uo.). 47 P. Gábor Pulszkynak, Condino, 1866. aug. 1. Szerda. (Uo.). 4 8 P. Gábor Pulszkynak, Campo di Storo, Dargohoz közel, 1866. aug. 9. Csütörtök (OSzK. Kézirattár. Pulszky-irathagyaték). S*
