Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 701 hanem két éjjel előtt mi felmasíroztunk Condinóból, és mikor közel jöttünk hozzájuk, négy óra mars után úgy megijedtek kiabálásainktól és evviváinktól, hogy elfutottak lövés nélkül és mi úgy bevettük a szép positiot, mely ha nappal kellett volna bevenni, bizonyosan 200, 300 emberbe került volna. Most megint a hegyekbe felhúzzuk magunkat, így nincs időm írni, minthogy 30 óráig csak két kis darab kétszersültet ettem és egy csésze vizet — minthogy az sincs a hegyen . .. éhes vagyok ..." — olvassuk a sebtében, ceruzával papírra vetett írást.3 5 E napokban állásaik, táboruk továbbra is a zord hegyi környezetben van, ahol nemcsak a visszatérő ellenség váratlan megjelenésére lehet számítani, de keményen küzdeni kell a naponkénti ellátási nehézségekkel, és ami annyira lehangoló, a víz hiányával. Akadnak ugyan eldugott hegyi települések, az önkéntesek igyekeznek is élelmiszert vásárolni, de minden méregdrága. Ami eme isten háta mögötti alpesi világban még annyira nyomasztó az önkéntes harcosok számára, az a nagymértékű elzártság, a mindenfajta hírtől történő elszakadás. „ . . . mert ide még újság sem érkezik, és mi egészen sötétben vagyunk, még azt sem tudjuk, hogy mit csinálnak a többi Garibaldinusok . . ."3 6 Közben mindig akad kisebb-nagyobb harci feladat is. Az osztrákok nem hagyják babérjaikon pihenni a veszélyes ellenfelet. Időnként felbátorodnak, megmutatják magukat, de a jó állásokat elfoglaló önkéntesek most már fölényben vannak, és viszonylag könnyen elűzik őket — soraikat alaposan megtizedelve. Ami felettébb aggasztja a garibaldista harcosokat, az elsősorban nem is az életveszedelem, a fáradalom, a mindennapok nehézsége, hanem a harcok általános és nagypolitikai összefüggéseinek zavarossága és bizonytalansága. Arról határozottan meg vannak győződve, hogy ha nem szól közbe a diplomácia, ha nem fogják le fegyvereiket, ha szabadon hagyják kibontakozni Garibaldi hadseregét, akkor Trento bevétele biztos. De amit sejtenek, és amitől annyira tartanak: az olasz kormány legfőbb gondja korántsem Garibaldi katonai sikereinek támogatása és továbbfejlesztésének elősegítése, hanem a mielőbbi fegyverszünet létrehozása, megelégedve azzal, amit majd III. Napóleon és a nemzetközi diplomácia biztosít számára. Veneto tartományára és Velence városára korlátozva az olasz aspirációkat.3 ' Nem alaptalanul merül fel a gyanú az önkéntesek soraiban e július végi napokban, hogy ..talán a kormány nem akarja, hogy igen hamar Trentbe érkezzünk . . .';3 S Amit előre sejtettek, bekövetkezett. . . 1866. július 24-én az olasz kormány egyelőre nyolc napra fegyverszünetet köt az osztrákokkal. Garibaldi seregeit megállítják . . . Frigyesy zászlóalja július utolsó napjaiban ismét Condinóban állomásozik. ..Hát armistizio. ez igen meglepett bennünket, mert mi a hegyeken semmit sem tudtunk. Mindjárt eljött a parancsolat, hogy ide jöjjünk, és most itten maradunk a 8 napig, azután vagy előremegyünk, vagy ha békét csinálnak, mely legvalószínű, akkor szépen haza 3 5 P. Gábor Pulszkynak, Tiarno di Sopra, 1866. júi. 18. Csütörtök. (Uo.) 36 P. Gábor Pulszkynak, Campo sul Monte, Gurnella. 1866. júl. 22. Hétfő. (Uo.) 37 Vö. Friedjung Henrik: Harc a német hegemóniáért (1859-1866). I—III. Budapest, 1902-1904. III. 126. és köv.; La Marmora: Un po' più di luce. I. m. 76. és köv. 1.; Luigi Chiala: Ancora un po'più di luce sugli eventi politici e militari dell'anno 1866. Firenze, 1902. 47. és köv.; Richard Blaas: L'Austria di fronte al probléma veneto. (Atti del XLIII Congresso di Storia del Risorgimento italiano. Venezia, 2-5 ottobre 1966. Roma. 1968. 49. és köv.) 38 P. Gábor Pulszkynak, Campo sul Monte, Gurnella. 1866. júl. 22. (OSzK. Kézirattár. Pulszkyirathagyaték). 5 Századok 1982/4
