Századok – 1982

Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV

700 LUKÁCS LAJOS mert nem lehet szobát kapni ..." — érkezik a hír Desenzanóból.3 2

Közben a megbízhatatlan értesülések, a rémhírek egymást váltják, tarkítva az indokolt vagy indokolatlan riadóztatással, a városból történő kivonulásokkal és visszatérésekkel. Attól tartanak, hogy a felbátorodott osztrák csapatok Peschiera felől a Garda mentén rátörnek Desenzanóra, ami azonban végül is elmarad. Frigyesy zászlóalja a Garda-tó mentén halad előre, és Salót elhagyva a Giudicarie völgyében foglalt el harci állást. 1866 július első napjait írják, amikor a Frigyesy-zászlóalj hozzálát a Rocca d'Anfo, Bagolino és Caffaro körzetének a megtisztításához. Balra 1500—2000 méter magas hegyek vad sziklasorai emelkednek, a Corna Blacca szilaj ormai, jobbra a beszűkülő völgy mentén hosszában húzódik a Lago d'Idro, a Monte Caplone 2000 méterre tornyosuló vonulatával. A tiroli osztrák vadászok mind számban, mind felszerelésben és tapasztalatban fölényben vannak — ennek ellenére a garibaldisták merész és okos taktikájával szemben nehezen tudnak ellenállni. A lassú, de biztos visszavonulást választják, miközben igyekeznek az ellenfelet kifárasztani, felmorzsolni. De a garibaldisták számára Custoza után a mindenáron való siker a legfontosabb, és ez nem is marad el. Július 10-én Caffarónál Frigyesy zászlóalja győz — ámbár nem áldozatok nélkül. Tovább haladva elfoglalják Lodrone, Darzo helységeket, és sikerül a kulcsfontosságú Storót is bevenni, ahonnan az út már a Garda-tó északi csücskéhez, Riva városához vezet. Storóban táborozik Frigyesy zászlóalja, és készül a további küzdelemre, a Giudicarie völgyének teljes megtisztítására. „Mi csak mindég előre megyünk, igaz, hogy kicsit lassan, és az osztrákok csak mindig úgy járnak, mint a rákok. Látni alig lehet őket. Ma reggel Storóba bementünk, az osztrákok pedig tegnap este onnét elmentek ... Mi most majdnem az egész Trent-féle völgyet bevettük, a hegyek csúcsán szoktunk masírozni, és azután a völgybe lejövünk. Itten a legszebb vidék van körülöttünk, egyenes igen magas sziklák sok völggyel." — írja a storói táborból Pulszky Gábor, tolmácsolva egyidejűleg Frigyesy üdvözletét is apjához.3 3

De a békésebb táborozás csak néhány napot vesz igénybe, mert július 16-án kibontakozik a véres és nehéz csata Condino birtokáért. Frigyesy zászlóaljának jutott az a megtisztelő feladat, hogy a garibaldista seregek balszárnyát képezze, kivesse az osztrákokat megerősített hegyi állásaikból, és egyidejűleg fedezze a Garibaldi irányította seregek operatív műveleteit a Val di Ledro völgyében, Ríva irányába. Ezen feladatot a Frigyesy-zászlóalj mesterien megoldotta. Július 16-án este, már Condinóból keltezett levél tudósítja Firenzébe, hogy „Csata 6 órától reggel, egész sok sebesült és halott. . ,"'34

. De a győzelem teljesnek mondható ezen az arcvonalon, a garibaldista önkéntesek valóban bebeizonyították, hogy nem ismernek lehetetlent, hogy sanyarú ellátottságuk, a roppant nehéz körülmények ellenére is képesek térdre kényszeríteni az ellenfelet. Condino neve szimbólummá vált, miként azzá lett Garibaldi győzelme Bezzeccánál. Az a katonai és morális katasztrófa, melyet Custoza és Lissa okozott, ha kis mértékben is, de mégis némi ellensúlyt kapott a trentói hősi harcokban, a garibaldisták áldozatos küzdelmei során. Ehhez járult hozzá bátorságával, katonai tudásával és ami a döntő, a vörösingesek elveihez hűen Frigyesy Gusztáv is. A továbbiakban a 2. zászlóalj jobbra húzódik a Val di Ledro irányába és július 18-án Tiarno mellett ütnek tábort. „Most jöttünk ide le a Giovo hegytől, az osztrákok pedig úgy futnak előttünk, mint a nyulak. Igen szép erős positiójuk volt a Monte Giovon, 3J

P. Gábor Pulszkynak, Desenzano, 1866. jún. 26. (Uo.). 33

P. Gábor Pulszkynak, Tábor Storo-hoz közel, 1866. (júl.) 13. Péntek. (Uo.) 34

P. Gábor Pulszkynak, Condino, 1866. júl. 16. hétfő 6 óra este. (Uo.)