Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 699 Arról, hogy voltaképpen mi is történt a trentói arcvonal mindennapjaiban, milyen fáradalmakon, küzdelmeken, nehézségeken mentek keresztül a vörösinges önkéntesek, milyen volt a hangulatuk, és mi volt a véleményük a hadieseményekről általában és közvetlen harci tapasztalataikról — azt néhány egykorú levél, beszámoló, tudósítás is híven tanúsíthatja. Néhanapján Frigyesy is tollat ragadott, de egyáltalán nem vette rossz néven, ha a körülötte hullámzó eseményekről a vele együtt küzdő, voltaképpen adjutánsának is tekinthető Pulszky Gábor veti papírra tapasztalatait, és rögzíti az önkéntesek körében kialakult hangulatot és véleményeket. Az utóbbi Londonban tanult, és a háborús események hatása alatt határozta el, hogy a garibaldisták soraiba szegődik, melyhez az aggódó szülők kényszeredetten járultak csak hozzá. Pulszky Ferenc nem indokolatlanul reménykedett abban, hogy neve, tekintélye, a garibaldisták körében kiterjedt kapcsolatai révén fia kellő védelemre talál.2 8 Ebben nem is tévedett, mivel maga Garibaldi vette először magához, majd a fiú — saját kívánságára — Garibaldi Menotti ezredéhez került, a Frigyesy vezette zászlóaljhoz.2 9 Az utóbbi, aki már évek óta jó kapcsolatban állt Pulszky Ferenccel — becsületbeli kötelességének érezte, hogy szemmel tartsa és óvja az ifjú önkéntest, akit, mint egyik levelében is írja „mint testvért - szeretek".3 0 így került össze a trentói heves harcok során a két magyar önkéntes, és vállalta odaadással és igaz hittel a küzdelmet Garibaldi oldalán. A garibaldista seregek gyülekezési helye a vadregényes Garda-tó délnyugati oldalán volt, Desenzano körzetében. Itt találkozott össze Frigyesy és Pulszky Gábor is, honnan a harcba hívó parancs hamarosan észak felé vitte a nevezetes 2. zászlóaljat is. Az első benyomások, a gyülekezés izgalmai, az ellentmondó intézkedések érthetően vegyes érzelmeket keltettek. De ami még ennél is nyomasztóbban hatott a komolyan küzdeni vágyó önkéntesekre, az az olasz királyi sereg váratlanul bekövetkezett gyors veresége. Ez a körülmény a garibaldistákat még inkább felelősségük tudatára ébreszti, annak szándékát váltja ki, hogy amit La Marmora tábornagy elrontott, azt legalább részben ellensúlyozzák — mutassák meg az ellenségnek, hogy emberükre találnak. „Bizony a királyiakat megverték 2500 halott és sebesült. Azért holnap vagy holnapután Garibaldi csatázni fog. Nagy dolgot remélyünk, én is ott leszek valószínűleg ..." — rögzíti gondolatait Pulszky Gábor két nappal a custozai vereség után.3 1 A következő napokban még inkább kibontakoznak a vereség súlyos következményei, több mint 20 ezerre emelve az olasz foglyok, sebesültek és halottak számát. A királyi seregek visszavonulása, a dezorganizált vezetés éppen elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy nyomott hangulatot keltsen. De mindezt csak tetézte a királyi hadvezetés felemás intézkedése a garibaldisták irányában, akikről a katonai ellátás szempontjából legszívesebben teljesen megfeledkeztek volna. „Rettentő a rendetlenség, még nadrág és csizma sincs, még puskát tölteni sem tudnak . ..", a munícióról nem gondoskodnak, sőt arról sem, hogy a mindenhonnan összesereglett önkénteseket éjszaka valahová lefektessék. „Ma éjjel már az utzán aluttam, 2'Pulszky Gábor Pulszky Ferenchez, London. 1866. máj. 8. (OSzK. Kézirattár. Pulszkyirathagyaték); máj. 11. (Uo.); máj. 26. (Uo.); máj. 29. (Uo.); Vö. Pulszky: Életem és korom I. m. II. 491. és köv. 2'P. Gábor Pulszkynak, Brescia. 1866. júl. 3. (OSzK. Kézirattár. Pulszky-irathagyaték); Caffaro, 1866. júl. 7. (Uo.). 30 Frigyesy Pulszkynak, Barghe, 1866. aug. 5. (OSzK. Kézirattár. Pulszky-irathagyaték). 31 P. Gábor Pulszkynak, Desenzano, 1866. jún. 26. 8 1/2 óra. (OSzK. Kézirattár. Pulszkyirathagyaték).
