Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
692 LUKÁCS LAJOS nagyon is jól felismerhető kabinet-háborútól — mégsem így cselekedett. Ökölbe szorított kézzel, sértést, gúnyt, üldözést, megpróbáltatást, börtönt feledve — csak egyre gondolt: itt az alkalom az itáliai osztrák uralom megdöntésére, lehetőség kínálkozik Velence visszaszerzésére! Csak ez járt a fejében, csak erre koncentrálta minden energiáját, annak reményében, hogy a hivatalos körök felemás lépéseit talán sikerül ellensúlyozni, az olasz kormány kétbalkezes, nehézkes magatartását talán lehetséges nagyobb aktivitásba sodorni. Erre gondolva adta ki felhívását Garibaldi a vörösingesekhez, régi hűséges önkénteseihez, hogy gyülekezzenek, sorakozzanak fel zászlója alatt.5 Ebben a túlfűtött háborús légkörben hogy maradhatott volna nyugalomban Frigyesy Gusztáv — akinek, vezéréhez hasonlóan, minden oka megvolt szintén ahhoz, hogy elszigetelje magát az olasz monarchia kormányától. Ha arra aondolt, hogy életét oly sokszor kockáztató, áldozatos küzdelmeiért, melyet Olaszország egységéért, felszabadításáért hozott — főképpen üldözést, megbántást, börtönt kapott osztályrészül a hivatalos körök részéről, akkor a passzivitás látszott a leghelyesebb magatartásnak. De mégsem ezt választotta! Garibaldi szava, iránymutatása — parancs volt számára, azon meggyőződéssel töltötte el, hogy nincs és nem is lehet valamiféle kibékíthetetlen ellentmondás az 1866-os háborúba való bekapcsolódás és Garibaldi megelőző küzdelmei között. Feltehető és remélhető, hogy alkalom és mód is kínálkozik az olasz baloldali, demokratikus tábor nemzeti és társadalmi célkitűzéseinek a realizálásához. De ezen túlmenően az, ami Frigyesyt újabb aktivitásra késztette, nem volt mentes a magyar emigráció hivatalos vezetéséről alkotott véleményétől sem. Ő nem Firenzében, nem a kormány ajtaján kívánt kopogtatni, ő nem Ricasoli és Bismarck diplomáciai-katonai támogatásától remélt gyökeres fordulatot a magyar kérdésben — hanem éppen ellenkezőleg, a fegyveres küzdelemben való részvételt vállalta, az olasz baloldal soraiban, hogy ellensúlyozza, kivédje a hivatalos diplomácia praktikái mögött leselkedő veszélyeket és az 1859-hez hasonló csapásokat. Végigkísérve küzdelmes életét, részvételét az itáliai politikai és társadalmi harcokban, félreérthetetlenül kibontakozik Garibaldival azonosuló azon álláspontja, hogy a hivatalos kormányok és a nemzetközi diplomácia ellenére és nem előttük fejet hajtva lehetséges a megoldásra váró kérdéseket a helyes útra terelni. így volt ez 1860-ban Garibaldi szicíliai expedíciója idején is, amikor Frigyesy a sikeres marsalai partraszállást követően kilépett a 46. olasz ezredből, ahol hadnagyként szolgált, és 1860. júniusában önkéntesként csatlakozott a Medici tábornok vezetésével Szicíliába induló expedíciós sereghez, ahol győzelemre vezette századát Milazzonál — melynek elfoglalása során folytatott harcokban megsebesült.6 Nápoly felszabadítása után a dél-itáliai harcokba bekapcsolódó Piemonti monarchia mindent elkövetett annak érdekében, hogy keresztezze a republikánus-forradalmi törekvéseket, és megszüntesse a garibaldista déli hadsereg önállóságát. A képzettebb garibaldista tisztek előtt az olasz monarchia megnyitotta az előrehaladás, a katonai karrier vonzó pályáját — feltéve, ha példát mutatnak alkalmazkodásban, szakítanak vörösinges múltjukkal, bizonyítékot szolgáltatnak a kormány politikája iránti lojalitásra. Ez az út Frigyesy előtt is nyitva 5Vö. W. Rüstow: Der Krieg von 1866 in Deutschland und Italien. Zürich, 1866 ; Olaszul: Milano, 1867La Marmora: Un po' più di luce sugli eventi politici e militari dell'anno 1866. Firenze, 1873.; La campagna del 1866 in Italia. Redatta della sezione strorica del Corpo di Stato Maggiore. I—II. Roma, 1875-1895.; Garibaldi: Memorie. I. m. 406. és köv. 61860. évi szerepéről: Frigyesy kihallgatási jegyzőkönyve a genovai Questurán, 1862.szept. 1U. (AST. Sez. IV. Gabinctto. 1862. 111.)
