Századok – 1982

Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV

690 LUKÁCS LAJOS tábornak, mely a vesztett szabadságharcot követően emelte magasba a nemzeti függetlenség lobogóját — ennek ellenére mégsem olvadt fel a magyar emigráció közösségében, sohasem vált a kiemelkedő emigráns vezetők puszta támogatójává, cselekedeteik kritikátlan dicsőítőjévé -, hanem mindig is fenntartotta különállását, kritikai szabadságát. Azon kevesek közé tartozott, akik az 1867-es kiegyezést követően sem tértek haza, és életüket a távoli emigrációban fejezték be. Ha e vonatkozásban némi hasonlóságot is fedezhetünk fel az örök emigrációt választó Kossuth és Frigyesy között, ennek ellenére a mozgató rugók, okok és indokok nagyon is különbözőek voltak, melyeknek figyelmen kívül hagyása téves következtetések levonására vezethetne. Koránál fogva voltaképpen nem is tartozhatott ahhoz az emigráns nemzedékhez, mely már 1848 előtt gazdag politikai tapasztalattal vérteződhetett fel, 1848—49-ben ennek megfelelően vezetőszerepet is vállalhatott, mely óhatatlanul determinálta további emigrációs útjukat is. Frigyesy, aki 1848-ban még csak tizennégy éves — önkéntes honvéd —, az ellenforradalom keserű évtizedét 1849 és 1859 között az osztrák hadseregben tölti, ahová büntetésül besorozták. Felettesei, miután szemet hunytak 48-as múltja felett - gyerekes meggondolatlanságnak tekintve cselekedeteit -, úgy vélték, hogy a jó szervezőképességgel rendelkező és katonai felkészültségben szorgalmat mutató fiatalember előtt meg is nyithatják az előrehaladás útját. Erre mutatott őrmesterré történt kinevezése a Don Miguel ezredben, melynek keretében bevetésre is kerül a piemontiak és a franciák ellen az 1859-es háborúban. Nem állnak rendelkezésre a pontos adatok, hogy milyen okok, motívumok játszottak közvetlen szerepet abban, hogy Frigyesy hátat fordított az osztrák seregnek, és azokhoz csatlakozott, akiknek táborában a magyar emigránsok is helyet kaptak, akiknek működésétől Kossuth, Klapka és oly sokan mások érdemleges segítséget reméltek a gyűlölt osztrák iga lerázásához. Olvasta-e Kossuth felhívását az osztrák hadseregben szolgáló magyar katonákhoz, a dezertálásra felszólító ösztönző szavakat - nem tudjuk! De annyi bizonyos, hogy ennek szellemében cselekedett, amikor fegyveresen átment az olasz táborba, és felajánlotta szolgálatát.1 A 25 éves fiatalember ily módon gyökeresen szakított múltjával, új lapot nyitott életében, határozott kísérletet tett arra, hogy minden erejét, tudását, tapasztalatát az 'Frigyesy Gusztáv családi neve Suták volt. (Vö. K. M. Kertbeny: Alphabetische Namensliste Ungrischer Emigrazion 1848 1864. Brüssel Leipzig. 1864. 16.). Nem ismeretes, hogy mikor vette fel a Frigyesy nevet. Az utóbbi írása is eltéréseket mutat. Találkozunk Frigyesi, Frigyessy és Frigyesy változatokkal egyaránt. Aláírásai során a nevezett ha egy néhány esetben a Frigyesi változatot is használta -, a leggyakrabban Frigyesy névaláírással találkozunk. Születési éve és helye vonatkozásában eltéró'ek az adatok. Szinnyei József (Magyar írók élete és munkái. I XIV. Budapest, 1891 1914. 111. 777-778.) születési helyéül Bereg megyét említi. A Dizionario del Risorgimento Nazionale (Szerk. Michele Rosi. I-IV. Milano, 1931- 1937. III. 147 148.) szerint Pesten született. Ezt Anthony P. Campanellea genfi kutató vitatja (Gustavo Frigyesi in gran Garibaldino magiaro sconosciuto. Estratto da »Studi Garibaldini« N. 3. Bergamo, 1962. 79.), és Bereg megye mellett foglal állást. Bizonyítékul utal a különböző' évekből származó genfi tartózkodási engedélyeire (Permis de Séjour), melyek szerint 1834-ben született Bereg megyében (Archives d'État de Genève, Cote: Étrangères, Dh No:17.); A milánói temető, a Ciniitero Monumentale nyilvántartása, tévesen 1831-ben jelöli születését. (Vö. Campanella: Frigyesi. I. m. 79.). A genovai Questura 1862. szeptember 10-i kihallgatási jegyzőkönyve szerint Frigyesy 1834-ben született. Pesten. Apja Ágoston, anyja Reviczky Anna. (Archvio di Stato di Torino. Továbbiakban: AST. Sez. IV. Gabinetto. 1862. III ): Frigyesy 1866. évi katonai működésével és alezredesi kinevezésével foglalkozó olasz hadügyminisztériumi akták szerint 1834-ben született, Bereg megyében (AST. Ministère della Guerra. Sez. Volontari Italiani. 1866/636.).