Századok – 1982

Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV

Lukács Lajos FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN A fáradhatatlan tevékenység, az örök aktivitás embere, ízig-vérig kifejezője korának, összes ellentmondásaival egyetemben — vagyis Frigyesy igazi történelmi figura, akinek életpályáját nyomon kísérve óhatatlanul találkozhatunk nemzeti történetünk kritikus problémáival éppen úgy, mint az új társadalmi formációba átnövő Európa sajátos kérdéseivel. Viszonylag kurtára szabott életpályája - alig valamivel több négy évtizednél — olyan történelmi periódusra jutott, amikor a tett embereinek bőven nyílt alkalma és lehetősége az állásfoglalásra, a működésre, a mozgásba lendült társadalom küzdelmeibe történő bekapcsolódásra. Egyéni adottságainál, karakterénél fogva eleve predesztinálva volt a szüntelen mozgásra, a megszakítatlan tevékenységre — melyhez változó kora, annak forrásban lévő eseményei kiváló alkalmul is szolgáltak. Ha tagadhatatlanul igaz az, hogy szenvedélyes lendülete, érzelmi túlfűtöttsége nyomán tette is meg első lépéseit 1848-ban — további életpályája soránt viszont egyre erőteljesebben dominál működésében az eszmei elkötelezettség, a választott politikai ideáljaihoz való hűség —, az elméletnek és a gyakorlatnak az az egysége, mely nélkül a közéleti tevékenység aligha tekinthető többnek sötétben való botorkálásnál. Amikor 1866-ban Garibaldi önkénteseinek sorában találjuk, a fiatal 32 éves Frigyesy Gusztáv, már tapasztalt katona és politikus egyaránt, aki nagyon is jól tudta, hogy mit és miért cselekszik, aki akkor már nemcsak hazai, de hétéves itáliai tapasztalatokkal is rendelkezik. Olyan változatos évek múltak el feje felett, amikor az annyira kilátástalan olasz egység ügye nagy léptekkel haladt előre, amikor elsősorban Garibaldi felszabadító hadjárata nyomán — ha egy csapásra nem is - erőteljesen kibontakoztak az egységes Itália körvonalai, és porondra léptek mindazok a változatos társadalmi erők, amelyeknek összecsapásától függött az égető társadalmi problémák mikénti megoldásának módozata is. Ha az 1859-ben Itáliába került Frigyesynek megelőzően nem is volt nagyobb politikai iskolázottsága, közéleti tapasztalata, társadalmi problémákban való jártassága — az olaszországi küzdelmekben történt aktív részvétele folytán, a lehető legrövidebb időn belül pótolhatta az e téren adódó mulasztásait. Ez annál is inkább kínálkozott számára, mert itáliai működésének szinte első pillanatától kezdve Garibaldi oldalára kerül, és szakadatlanul a vörös inges vezér nyomában jár, együtt halad vele, osztozik annak sikereiben és tragikus vereségeiben egyaránt. Ez a kitartó figyelem, érdeklődés, ragaszkodás a választott példamutató eszményképhez, olyan biztos iránytűnek bizonyult, mely Frigyesyt óhatatlanul kora kiemelkedő demokratikus mozgalmának táborába vezeti, azok soraiba, akik ha elsősorban itáliai küzdőtereken is, de az egyetemes haladás szerves alkotóelemeként vívták kitartó harcukat. Kétségtelen, hogy Frigyesy magyar emigráns volt, egyik jelentős alakja annak a külföldre szakadt magyar