Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
684 NAGY LÁSZLÓ hódítását tovább növelni akaró támadó fél, a török melletti felvonulás a magyarországi török uralmat tette volna teljesebbé. Márpedig a török hatalom ezekben az években ezt követelte az erdélyiektől: a fegyveres harcot saját véreik ellen.24 6 E követelés teljesítése pedig semmiképpen sem felelhetett meg az adott körülmények között az alapvető magyar érdekeknek. Mindezek alapján felülvizsgálatra szorul annak a történetírásunkban eluralkodott nézetnek a helytállósága, miszerint a történelem az erdélyi ,.törökpárt"-ot igazolta. Véleményünk szerint 1594-ben semmi esetre sem. S az is erősen kérdéses, hogy a 17. század eleji erdélyi emigránsok magatartása mennyiben felelt meg az adott időszakban a magyar érdekeknek? 1602-ben, amikor Bethlen Gábor és társai a „Fényesarcú Padisah köntösébe kapaszkodtak", még nem teremtődtek meg az alapvető magyar érdekeket nem sértő, török szövetségben vívott Habsburg-ellenes harc előfeltételei. A Habsburgkormányzat magyarországi politikájában ugyanis csupán 1604-re váltak oly mértékben uralkodóvá az ellenreformációs és a magyar érdekeket súlyosan sértő egyéb tendenciák, hogy azok további elviselése a nemzeti önállóság feladásával és a Habsburg-birodalomba való beolvadással vált volna egyenértékűvé. Ezen túlmenően ekkorra következett be a török hatalom oly mérvű meggyöngülése is, hogy az már nem tudta katonailag kiaknázni a Habsburg-ellenes harcból számára adódó lehetőségeket, ami szintén elengedhetetlen előfeltétele volt a török szövetségben vívott küzdelem magyar érdekeket nem sértő jellegének. Elegendő talán arra utalnunk, hogy Bocskai hadserege 1605-ben hatékonyabban tudta oltalmazni a kezére került végvárakat a meggyöngült török szövetségessel szemben, mint a Habsburg-uralkodóhoz hű maradt katonaság2 9 7 - ami korántsem mondható el sem az 1598-as. sem az 1602-es eseményekre.29 8 A kor történetének tüzetesebb vizsgálata azt sugallja, hogy ha 1594-ben az erdélyi „törökpárt" álláspontja győzedelmeskedik, az szinte beláthatatlan negatív következményekkel járt volna a háború sorsának alakulására. Az eseményeket meglehetősen higgadtan szemlélő Illésházy István feljegyzéséből tudjuk, hogy Győr eleste mekkora pánikot okozott nemcsak a királyi Magyarországon, hanem egész Közép-Európában! Ebben a súlyos helyzetben Erdély szembefordulása a törökkel — ami együtt járt a havasalföldi törökellenes felkeléssel — óriási jelentőségű volt a további küzdelem szempontjából.29 9 Enélkül minden bizonnyal török kézre kerül a királyi Magyarország tekintélyes része, ami egy további szakaszban viszont megkérdőjelezte volna Erdély korábbi státusának fennmaradását is.30 0 Mindezt szem előtt tartva az a meggyőződés erősödik meg bennünk, hogy 1594-ben a Báthory Zsigmond vezette „háborús párt"-nak volt igaza, s nem a velük szembe került hatalmi csoportosulásnak. S a dolgok higgadt szemlélete 296 Ld. erről TMO 170 -179. 2 91 Ld. ezzel kapcsolatban újabban Nagy L. : Bocskai István a hadak élén, 176. 298 1598-ban Báthory Zsigmond megváltozott politikája ellenére a török igyekezett birtokba venni Váradot a partiumi területekkel, amiben a törökellenes erők akadályozták meg. 1602-ben az erdélyi bujdosók személyes jelenléte mellett foglalta el Székesfehérvárt, s Erdély végvárait ezúttal is a császári seregek védték meg a török uralom alá kerüléstől A porta csupán a Bocskai-szabadságharc idejére jutott el olyan álláspontig, hogy még azokat a várakat sem követeli Bocskai katonáitól, amelyeket azok török segítséggel vesznek meg. 299 Ld MHHS VII. köt. 19-20. 300 A problémáról részletesen 1. Nagy 1.. : i. m. SZ 1978. 6. sz 1132-1133
