Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 679 Habsburg-szövetség, illetve a törökkeli szembefordulás kérdésében „az ellenzéknek és ezzel együtt Kóvacsóczynak lett igaza". A szerző álláspontját azzal indokolja, hogy a tizenötéves háborúban a Habsburgok és a velük egyesült erők „nem voltak képesek legyőzni a török hatalmat". így a hadjáratok csupán szörnyű pusztulást hoztak mind Magyarországra, mind Erdélyre. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy „az új erdélyi állam török függőség mellett is képes volt gazdaságilag, politikailag, kulturálisan egyaránt fejlődni. A sors iróniája, hogy erre az a Bocskai István adta az első példát, aki 1594-ben Báthory Zsigmond mellett állt, s akinek az ellenzék vezetőinek kivégzésében része volt".280 Általános nézet tehát a legújabb magyar történetírásban is, hogy a tizenötéves török elleni háborút nem lehetett az elértnél nagyobb eredménnyel befejezni. Emiatt Erdélynek a háborúba kényszerítése is fölösleges véráldozattal járó lépés volt. Ám több egykorú, s mindmáig többnyire figyelmen kívül hagyott vagy nem kellően figyelembe vett forrásadat amellett tanúskodik, hogy a zsitvatoroki békében rögzített helyzet nem az egyetlen lehetséges befejezés volt. A küzdelem végződhetett volna a törökellenes táborra nézve lényegesen kedvezőbben is. Korábban már említettük a Borsos Tamás följegyzésében olvasható portai véleményt, miszerint, ha 1604-ben nem tör ki a Bocskai vezette felkelés, a török vezetés a következő esztendőben kénytelen lett volna feladni a magyarországi hódításai tekintélyes részét.2 81 Tekintettel arra. hogy ez az adat mérvadó helyről származik, önmagában is figyelemre méltó intő jel a háború befejezésével kapcsolatos vélemények helyességének felülvizsgálatára. Ám korántsem ez az egyetlen olyan adat, amely azt tanúsítja, hogy a török birodalom 1604-ben valóban hatalmi mélypontra került. Erre utal többek között Pecsevi török történetíró művének több megállapítása,2 8 2 de ezt jelentette Lello portai angol követ is 1607-ben Konstatinápolyból.2 8 3 Basta tábornagy az 1607-ben bekövetkezett haláláig a török elleni harc folytatását szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy a porta a katonai összeomlás szélén áll.2 8 4 A magyarországi kortársak közül a Dunántúlon birtokos Petthő Gergely 1604-ről szólva azt jegyezte föl krónikájában: „igen szép és kévánt alkalmatosság és mód jelentette volna magát szerelmes hazánknak és nyomorult országunk jó részének való megszabadulásában török ellenségtül"2 *5 . E közvetlen adatok 2""Köpeczi В.: i. m. ITK 1970. 5-6. sz. 586-587. Vö.: Trócsányi Zs.: i. m. (Dér* Múzeum 1978. évi évkönyve, 107-108.) 2 "Borsos T. : i. m. 55. török ugyan sollicitálja a békességet, de az németek nem akarják elvenni" - olvashatjuk az 1600-as évvel kapcsolatban Illésházynál: MHHS VII к IX. 28 2 Tarikh-i-Pecsevi véleményét ld. -.SZ 1899. 120- 121. 2 8 3 Ld. D. M. Vaugham : i. m. 237.. vagy Standford J. Shaw : i. m. 6. 284 Ld. Veress E.: i. m. II. k. 743-748. 755-769., különösen a 767 -769. oldalon írtakat. Nyilvánvalóan erre támaszkodva. Rudolf még 1608-ban is folytatni akarta a török elleni harcot, amelyhez 20 000 gyalogost és 2000 lovast kért a német birodalmi gyűléstől. Ld. erről Rácz / : A hajdúk а XVII. században. Debrecen, 1969. 83-88. 2 8 5 Petthő Gergely, Krónika. Kassa, 1753. 158-159. Vö Szamosközy I. : i. m. MHHS XXX k. 256. Ld. még pl. Rákóczi Zsigmond 1608. máj. 11-i lev. Thurzó Györgyhöz, amelyben többek között ezeket olvashatjuk: „. . .ha egy szívvel akaraton volnánk, noha csonka, béna vagyok, az szekeremben ágyat vettetnék, de mégis meglátnám szabadulását Magyarországnak Szent Demeter napig. ": HK 1 893. 88-89. Vö. Bethlen Gábor 1627. júl. 7-i. Borsos Tamásnak írt levelével: Bethlen Gábor levelek. Bukarest, 1980. 210.
