Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
676 NAGY LÁSZLÓ a törökön győzedelmeskedő fejedelem dicsőségét: Jsten segítségével elrendelvén,/ Ily jó szerencsés dolgokat viselvén,/ Kereszténység rettentőjét elűzvén/ Erdély felé indul, örömben lévén."2 ь 2 Az 1594-es fordulatot egyértelműen elítélő vagy magasztaló szélsőséges álláspontok között érdekes középutat képviselnek Nagy Szabó Ferenc és Borsos Tamás írásai. A változást gyermekfővel átélő, s a közvélemény szócsöveként is számon tartott Nagy Szabó magáról a fordulatról röviden szól: Zsigmond, ..hogy a török mellől elállhasson, és a német mellé állhasson, egynehány urakat Kolozsvárott levágata. és osztán azokkal az urakkal, akik a németet szeretik vala, Rudolphus mellé álla." Tárgyilagosságra törekvően ír mind a császáriakról, mind a törökökről. Érzelmi momentum csak akkor bukkan elő írásában, amikor az 1596-os „székely farsang" borzalmait ecseteli. A mezőkeresztesi csatáról szólva kárhoztatja azokat a historikusokat, akik a „gyalázatunkat csak hazug írással" akarják elfedni. Igyekszik megérteni Zsigmond kényszerhelyzetét 1598-ban, de a Mihai Viteazulét is, és nyíltan kimondja, „hogy a székelység Mihály vajda népétől semmi bút nem látott, mert a vajdának kedvében voltanak". Élesen elítéli a nemesek újabb, 1600-ban végrehajtott székelyirtását. A hagyományostól eltérő képet rajzol az Erdélyt kormányzó Bastáról és kormányzási módszereiről is. Bocskaival szemmel láthatóan nem rokonszenvezett. Kételkedett abban is, hogy a szabadságharcos fejedelmet Káthay kancellár mérgeztette volna meg. Azt azonban elmondja: Bocskainak oly nagy tekintélye volt a törökök között, hogy 1614-ben - Bethlen fejedelemsége idején is — „Bocskai" névvel szólították a mindennapi ,,alafá"-ért sorban álló erdélyi követeket.263 Szükséges volt kissé hosszabban idéznünk a világlátott marosvásárhelyi polgár munkájából, mert történetírásunk többnyire negligálja az általa írtakat mind a tizenötéves háború történetével, mind a későbbi időszak históriájával kapcsolatban.2 6 4 Akárcsak a többszöri portai követséget viselt Borsos Tamásét.2 6 5 Talán amiért az ő munkájában is több, a hagyományos képpel nem mindenben egyező adat és értékelés található. Különösen a 17. század első éveire vonatkozóan. Igaz, hogy az 1594-ben kivégzett főurakat ő is „szegény ártatlan haza fiainak és ország gondviselőinek" nevezi, s a törökellenes harcban elért eredményeket nem tekinti a veszteségek arányában állóknak. A havasalföldi hadjáratban résztvevő székelyek jelentőségét és harci erényeit méltatja, ám a véres „székely farsang"-gal kapcsolatban azt sugallja, hogy azt maguk a szabadságukat visszanyert székelyek provokálták ki. Azzal, hogy „itthon a földesurakon ők is igen sok törvénytelenségeket kezdtek vala cselekedni". Objektíven értékeli mind Mihai Viteazul, mind Basta cselekedeteit, s Erdély pusztulását alapvetően a haditerhek követkeményének tekinti, ami már eltér az általános megítéléstől. A legérdekesebb azonban az, ahogyan a Bocskai István vezette Habsburg-ellenes felkelést és annak magyar históriai helyét és szerepét értékeli! Jóllehet, a látszat az — írja —, mintha Bocskai Magyarországot és Erdélyt a „németnek nagy ínségétől" megszabadította volna, ám ..itiljék bölcs emberek 263 Ld.: uo. 938-939.. 949., 953., 963. Báthory Zsigmond 17. század végi. alapvetően pozitív megítélését Id.: ETA II. k. 320-321. 163 Nagy Szabó F. : i. m. HT A I. k. 42-102. 2 6 4 Ld. erről Nagy L.: Bethlen Gábor a magyar históriában, (In Kovács K. szerk.: Bethlen Gábor állama és kora. Bp., 1980. 5-6.) 2 6 s Eletéről legújabban Kóczány L. : Borsos Tamás (Vásárhelytől a Fényes Portáig) 5- 36.
