Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 673 tói ered.24 5 A közvélemény szócsöveként számon tartott, s ezen idő alatt Erdélyben élő Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár a kilengésekért mindenekelőtt a fölöttébb rendszertelenül ellátott magyar hajdúkat teszi felelőssé, akiket Basta — jóllehet, akart — de nem tudott megfékezni. A Nagy Szabó Ferenc által írtakat alátámasztó adatokat találhatunk Szamosközynél is.246 E két — Habsburg-pártisággal nem vádolható — erdélyi kortárs adatai alapján méltán felmerülhet az a gondolat, hogy az Erdélyben kialakult, valóban súlyos viszonyokért helytelen elsősorban és személy szerint Bastát felelőssé tenni. Az előidéző okokat sokkal inkább abban kell keresnünk, hogy a gazdaságilag még Magyarországnál is fejletlenebb Erdély nem tudta nagyobb megrázkódtatások nélkül elviselni a rázúduló háborús terheket. Basta írja egyik jelentésében: Erdélyből nem jön be évente százezer forintnál több állami jövedelem, ugyanakkor a fejedelemség török elleni védelmét szolgáló katonai kiadások meghaladják az évi 300 000 forintot!24 7 Ez az egyetlen adat is kellő bizonyság lehet arra, hogy az erdélyi lakosságra kivetett külön adók és egyéb terhek nem Bastának valamiféle „magyar-ellenes" szándékaiból eredtek, hanem a hadiszükséglet kényszerszüleményei voltak. A tábornagy ilyen érzelmeit cáfolja többek között az a tény is, hogy éppen ő szorgalmazta többször is nagy létszámú magyar sereg felállítását a török ellen, kiemelve és meleg szavakkal méltatva a magyar katonaság harci erényeit. Azt is tudjuk, nagyrészt ő fegyverzett fel és képzett ki több ezer székelyt és hajdút éppen ezen időszak alatt.2 4 * Mindez arra kell intsen bennünket, hogy felül kell vizsgálnunk a Basta magyar históriai szerepéről kialakított és meggyökereztetett képet, mert az nem a valóságot tükrözi, hanem elfogultság és bűnbakkeresés szüleménye. Basta nyugat-európai hivatásos zsoldostiszt volt, aki tőle telhetően igyekezett teljesíteni a kapott parancsokat, rendelkezéseket. Vitathatatlan tény, hogy a machiavellista politikai gyakorlatot követő magyar kortársaihoz hasonlóan, ő sem habozott bármilyen eszközt igénybe venni céljai megvalósításához! A történetírói objektivitás azonban azt követeli, hogy ezeket a cselekményeket ugyanolyan mércék alapján ítéljük meg, mint a korszak magyar politikusaiét vagy katonáiét. Az erdélyországi „zord idők" történetének elemző újraértékelése kapcsán konkrétan meg kell vizsgálnunk azt is, hogy a fejedelemség valóban több áldozatot hozott-e a törökellenes harcban, nagyobb pusztításokat szenvedett-e el, mint a királyi Magyarország népei Számos egykorú adat amellett tanúskodik, hogy a háborús terheket hosszabb ideig viselő Magyarország népe jóval nagyobb anyagi és véráldozatot hozott, és legalább annyi megpróbáltatáson ment keresztül a törökellenes harc folyamán, mint Erdély lakossága.2 4 9 Más kérdés az, hogy az ilyesmiktől elszokott — illetve hozzá nem szokott — erdélyiek szubjektíve súlyosabbnak érezték, nehezçbben viselték el. és jobban 245 Ld. pl. Hídvégi Mikó F.. i. m. MHHS VII. k. 151.. 153., vagy Szilágyi S. : Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. 45-46., vagy pl. Makkai L. : i. m. (1944). 329 333. 2 46 Nagy Szabó F. .\. m. ETA I. k. 75.. 86 -87. 2 4 7 Ld. Veress E. : Basta György hadvezér levelezése és iratai. II. k. 135. A pápai nuncius 1607. jan. 29-i jelentésében többek között ez olvasható: Transylvania era provincia che devorava i regni e che gia cesare haveva per suo conto abandonato": MOE XII. к. 361. 2 4 8 Erre vonatkozóan Ld. Veress E.: i. m. 1. k. 16.. 304 , 449., 470.. 659.. vagy II. k. 240. 2 4 9 A problémáról bó'vebben. forrásmegjelöléssel 1. Nagy L. : A Bocskai szabadságharc katonai története. 35-37., 146-147.
