Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
674 NAGY LÁSZLÓ sérelmezték azokat, mint a magyarországiak. Kérdéses azonban, hogy ez a körülmény önmagában igazolhatja-e az erdélyi uralkodó osztálynak azt az elhatározását, hogy a török ellen küzdő magyarországi „véreiket" harc közben cserbenhagyva, visszatér a korábbi vazallusi állapotba? Egykorú és későbbi vélemények az 1594-es döntésről és annak következményeiről „Oly jó, hasznos és szent dolgot az ember nem indíthat, ha kimenetelét Isten meggátolja, kinek kezében vannak a szerencsék, hogy az emberek ne szidalmazzák. viszont soha oly rossz dolgot nem indíthat, ha Isten jóra fordítja az kimenetelét, minden(ki) dicséri" — írta egyik levelében - Machiavelli tanaival összhangban - a korszak humanista műveltségű politikusa, Imreffi János.25 0 Úgy tűnik, hogy e megállapítás helytállóságát alátámasztják az 1594-es döntéssel és annak következményeivel kapcsolatos kortársi ítéletek is, különösen az erdélyi egykorúaké. Hidvégi Mikó Ferenc - Bethlen Gábor komornyikja, majd kedvelt tanácsosa - szerint például „lévén a mi édes hazánknak rettenetes veszedelme ezeknek az nagy uraknak törvénytelen, ártatlanul való megölése", mert ezek az urak „okosságokkal kedvét keresvén mind a két körülünk valómonarchának, békességben tartották, oltalmazták vala édes hazánkat". Úgy látja, hogy az 1594-es fordulatot megelőző időszak volt Eredélyben „az aurea aetas", amely a háborúba lépés következményeként rombadőlt. Éppen ezért Mikó bűnösként ítéli el a „háborús párt" minden egyes tagját, s isteni igazságszolgáltatásnak tekinti, hogy azok erőszakos halállal távoztak az élők sorából.2 51 Az „Annales siculici"-ben szintén azt olvashatjuk: „Botskai, Gétzi, Keresztúri, s a több bolond vérszopó ebek tselekedetének" az volt az egyenes következménye, „hogy az egész Országot pusztaságra hozzák." Több mint kétszázezer erdélyi halálát okozta a török elleni háborúba lépés, „és azután is mind azon okból való visszavonásból több veszedelmek következnének, mellyeknek tsak Isten tudja, mikor leszen végek"2 5 2 . A 17. század elején született tudós Szalárdi János úgy foglalt állást, hogy az 1594-es fordulat csupán a Habsburg-uralkodónak volt hasznos, mert az elvonta a törököt Bécs kapuja elől, „de Erdélynek bezzeg valóban szájába szegezett akkor is íze"! A háborús nyereség csupán Lippa és Jenő visszavétele volt. Ezzel szemben a harcok Erdélyre „rettenetes, megbecsülhetetlen romlást, kárvallást és attól fogva nem épülhető pusztulást" hoztak!2 5 3 A Szalárdinál néhány évvel fiatalabb Kemény János ugyan elítéli Zsigmond „tirannusi kegyetlenségét", amellyel a törökpárti urakat megölette, de pozitívan szól a háborús eredményekről. Ugyanakkor, minden bizonnyal Bethlen Gábor és más törökföldi emigránsok elbeszélése nyomán, azt írja: a mezőkeresztesi csatavesztés mentette meg a magyarokat attól, hogy a császáriak minden tizenkét éven felüli férfit. aki nem tér át katolikus hitre, fegyverre hányjanak. így is a törökellenes harcok ürügyén 2 5 "Imreffi János 1608 elején kelt levele Rhédey Ferenc váradi kapitányhoz: M ГТ XIII. к. 158. Vö. Machiavelli: i. m. 90. Életére ld. Nagy /-.: Imreffi János a magyar históriában. ITK 1982. 4. sz. 25, MHHS VII. k. 139. 2 s 1 Kult sár /. : i. m. 78. 2 5 3 Szalárdi J. \ i. m. 19-20.
