Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
654 NAGY LÁSZLÓ A török elleni küzdelem azonban mindenkor össznemzeti érdeket szolgált mind Magyarországon, mind Erdélyben?5 Ezen a történelmi tényen nem változtathat az a körülmény sem, hogy a Habsburg-hatalom a későbbiek folyamán igyekezett felhasználni a törökellenes harcot magyarországi — majd erdélyi — uralmának teljesebbé, korlátozatlanabbá tételére is.9 6 A török ellen fordulást „jezsuita practica" következményének és katolikus érdekek szolgálatának minősítő nézetek helytállóságának ellentmond többek között az is, hogy e politika fő szószólója a szilárdan kálvinista Bocskai István volt. aki ebben a kérdésben teljesen egy véleményen volt a jezsuita Carilloval. Ezek és egyéb momentumok ismételten arra figyelmeztetnek, hogy Zsigmond 1594-ben történelmi kényszerhelyzetben döntött a török elleni harc mellett.9 7 Szubjektíve nyilván meg volt győződve arról, hogy cselekedetei — a háborúba lépést ellenzők fizikai megsemmisítését is beleértve - istennek tetsző és a nemzeti érdekeket szolgáló tettek, amelyekkel méltán a magyar história legnagyobbjai közé kerül majd. Ezt sugalmazta az iljúnak nemcsak gyóntatója, a jezsuita Carillo atya, de a rá ekkor még nagy befolyással lévő nagybátyja, Bocskai István is. A magyar történetírás általában nehezen boldogult a később nemzeti protestáns szabadságharcossá magasztosult Bocskai István Báthory Zsigmondhoz fűződő kapcsolatával. Különösen kettőjük együttműködésével 1594 és 1598 között. Hiszen váradi főkapitányként 1594-ben második ember volt az erdélyi hatalmi hierarchiában, akinek az egyetértő közreműködése nélkül a fejedelem ugyancsak nehezen hajthatta volna végre a katonai következményekkel járó politikai fordulatot! Jóllehet, a közvetlenül Bocskai parancsnoksága alá tartozó partiumi végvári állandó katonaság létszáma mindössze 2—3000 fő között mozgott, de a szintén fennhatósága alá tartozó partiumi megyei hadinéppel és a környéken táborozó szabad hajdúk szolgálatba fogadásával ez a szám könnyen növelhető volt akár a háromszorosára is. Ez pedig már ugyancsak komoly erőt képviselt az erdélyi hadipotenciálban.9 8 Hiszen így a váradi főkapitány egymaga nagyobb létszámú fegyveres fölött rendelkezett, mint a fejedelemség főurai és vármegyéi együttvéve!9 9 Tekintélyét, hatalmi jogkörét már korábbi és a köztudatba mélyen beivódott fejedelmi rendelkezések alapozták meg. Ezek lényege 1572 óta az volt, hogy a Partiumban mindenki köteles a váradi főkapitány parancsainak feltétlen készséggel engedelmeskedni.1 0 0 Ezt a tisztet Bocskai előtt nem kisebb személyiségek látták el, mint Báthory István, a későbbi fejedelem, majd lengyel király; Báthory Kristóf, a későbbi erdélyi vajda; Ghiczy vagy Géczy János, a későbbi ,5 Ld. problémáról Nagy L. \ Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp., 1969. 57-76., továbbá uő.: „Ha labanc lesz a kuruc" c. írását (In: „Nem jöttünk égi Hadak útján . . ."Bp. 1982. " Ld. Rudolf politikáját a századforduló éveiben, vagy Lipót politikáját 1663/1664-ben, illetve a század nyolcvanas éveinek a közepén. Ld. a problémáról többek között Pach Zs. P. : Európa a XVI—XVII. században. TSZ 1979. vagy újabban Benczédi L.: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. századvégi Magyarországon. Bp., 1980. ' 7 Ld. enől Szádeczky L. : Kovacsóczy Faikas, 100., újabban Nagy L.: Bocskai István a hadak élén, 40-46. ® 'A számításokra többek között 1. Komáromy A. : Rhédey Ferencz váradi kapitány. HK 1894. 453., 565. Vö.:Demény L. :i. m. 99-100. "Ld. Demény L.\ i. m. Vö.: Nagy L.: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. Bp., 1972. 77-79. I00 TT 1882. 581-582., EOE III. к. 408.
