Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 651 váradi főkapitány parancsnoksága alatt Várad környékén táborozó erdélyi had Szinán nagyvezér minden fenyegető sürgetése ellenére sem vonult magyar vérei ellen, hanem tétlenül vesztegelve várta a hadakozások szokásos őszi befejeződését.7 6 Az 1593/1594 telén bekövetkező magyarországi hadi sikerek vitathatatlanul a török elleni fellépést sürgető erdélyi vezetők és katonatömegek malmára hajtották a vizet. Az 1594. februárjában ülésező országgyűlésen heves összecsapások zajlottak le a két tábor hívei között, de a „törökpárt "-nak még mindig sikerült kierőszakolnia a porta felülési parancsának végrehajtását.7 Báthory Zsigmond és követői azonban nem adták fel a harcot. Tekintettel az erőviszonyok kiegyensúlyozott voltára, ez kemény összecsapásokat ígért. Mielőtt azonban erről szólnánk, vegyük kissé közelebbről szemügyre a két tábor exponenseit és a magatartásukat meghatározó indítékokat. A „németes" vagy „háború?'-párt Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a „párt" megnevezést korántsem a mai politikai párt értelmében használjuk, hanem az eredeti jelentéssel, amely egy részt jelöl valamely csoportból. Jelen esetben a hatalomban részes erdélyiekből és azok követőiből, A „németes" vagy „háborús" párt feje — a hatalmi hierarchiában elfoglalt helyzetéből adódóan — maga az uralkodó, Báthory Zsigmond volt. Életének és uralkodásának a története ma még jórészt feltáratlan. Ez a körülmény azonban nem akadályozta a magyar történetírók többségét abban, hogy a legélesebb kitételekkel bélyegezzék meg mind Zsigmond személyét, mind uralkodását. Jól példázza ezt az a Kővári László — aki Mihai Viteazul kivételével — minden erdélyi fejedelemre talált dicsérő jelzőket,7 8 de Zsigmondról így írt: „Egy névhez érkeztünk, melynek említésére, mint a „Római Éjszakákban'", koporsók nyílnak meg. s a legnagyobb férfiak fejetlen árnyai jelennek meg . . . egy fejedelemhez . kiről Kazinczy Ferencz azon megjegyzést tette, nem tudja, az őrjöngök vagy a gonosztevők közé sorolja."19 Kővári korántsem az egyetlen magyar történetíró, aki ilyen elítélő jelzők kíséretében említi Báthory Zsigmond nevét!8 0 Ám vajon megalapozott és méltányos is ez az egyértelműen negatív megítélés? Ameddig a tizenötéves háború és Báthory Zsigmond fejedelemségének a története nagyrészt feldolgozatlan, nehéz végérvényesen állást foglalni e kérdésben. Néhány momentum azonban már most is arra int, hogy nem mindenben megalapozott és kellően átgondolt az az általánosan elfogadott megítélés, amely egyértelműen elmarasztalja őt az 1594-es fordulatért és ennek nem várt következményeiért. A háborúba lépés megítéléséről a továbbiakban még 76 L. Kővári L. : i. m. IV. k. 50. Vö.: EOE III. к. 300- 302. Továbbá Nagy L. : Bocskai István a hadak élén, 42. Vö. TMO 176- 179. továbbá Lénárt J. : i. m. 234. 7 7 EOE III. к. 304. Vö..: MHHD XXXII. k. 45-48., TMKÁO I. k. 25-30., Trócsányi Zs. : i. m. (1976) 189-190. 78 L. Kővári L. : i. m. IV. k. 101-102. 7 * Kővári L. : i. m. IV. k. 39. 8°Ld. pL Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1871. IV. k. 430-431., Szádeczky L.: Kovacsóczy Farkas, 11. Szilágyi S.: Rajzok és tanulmányok, I. k. 92., vagy Hóman B.-Szekfű Gy.: i. m. III. к. 315. Újabban 1. BendaK.: Egy űj forrástudomány a pszichografia. Levéltári Közlemények, 1974. 1. sz. 65.
