Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
650 NAGY LÁSZLÓ szerént elmenének s minden portátul jobbágyoktul egy-egy puskást adtak"71 . Az eluralkodott bizakodó lelkesedést tükrözik Pálffy Miklós ismert szavai, amelyek egyúttal jelzik a korábbi bénultságból való ocsúdást is: „Mi a muzulmán népet mostanáig olyan doboznak tartottuk, melyet elődeink nem mertek felnyitni, mert azt mondák, hogy telidestele van kígyókkal, százlábú férgekkel, skorpiókkal, s ha ezt felnyitnánk, ezek országunkra kiáradnak, s a népet elpusztítják, megölik. Császáraink és királyaink mindegyike egy-egy lakatot tett rá. Most azonban szükséges volt; mi felnyitottuk a dobozt és a doboz teljesen üres, éppen semmi sincs benne. Sajnos, hogy ilyen hiedelemben töltöttük mostanáig az életünket. "7 2 A meglepő felfedezés az „üres doboz"-ról — (ami a valóságban mégsem volt „teljesen üres") — természetesen izgalomba hozta az erdélyiek egy részét is! A törökellenes háború gondolata itt sem volt minden előzmények nélküli a század közepi csalódások ellenére. Báthory István már a nyolcvanas évek közepén komolyan készült egy ilyen hadi akcióra. Szamosközy följegyzéseinek tanúsága szerint „teljességgel elrendezte volt, hogy a törökre támadjon, több keresztény fejedelmekkel együtt, az pápa sollicitálásából". Ám Báthory azt is világosan látta, hogy sikerre csakis európai összefogással lehet számítani, mert — amint hangoztatta — „ha valamely fejedelem egy ü maga erejével megveri az török császárt, lovászúl szolgálom én azt!" Fenntartásai ellenére kidolgozta az expedíció részletes tervét, amely váratlan halála után Báthory Boldizsár birtokában maradt. Eszerint például az erdélyi nemesség csapatait a király unokaöccse a hasonnevű Báthory István váradi kapitány vezényelte volna.7 3 A magyar históriában oly méltánytalanul „félárnyékba" szorult nagy király és fejedelem váratlan halála után ezek a tervek feledésbe merültek. Változások következtek be az egyes erdélyi vezető személyek politikai elgondolásaiban is. Ennek megnyilvánulásaként pl. a korábban mindent a törökelleni küzdelem szempontjainak alárendelő Kendi Sándor fejedelmi tanácsos, vagy a háborúban vezetőszerepre szánt Báthory-testvérek, a nagy küzdelem kirobbanásakor már a háborúellenes, úgynevezett „törökpárt" vezéralakjai lettek. így amikor 1593 őszén Rudolf császár és magyar király követeket küldött Erdélybe és a két román vajdaságba a három ország törökellenes háborúba lépését kieszközlendő, az erdélyi vezető politikusok között már teljes volt a meghasonlás.74 Az 1593 szeptemberében Gyulafehérvárra egybehívott országgyűlés a Kendiekésa két Báthory-testvér nyomására szembeszegült a fejedelem törökellenes terveivel, és a török melletti felülést mondta ki.7 5 Zsigmond csupán annyit tehetett, hogy tőle telhetően hátráltatta e határozat végrehajtását. Ennek következményeként a Bocskai István 11 Gr. Illésházy István nádor: Följegyzései 1592-1603. MHHS VII. k. 10. 7 2 Ld. Hegyi K. : i. m. 33. Báthory István írja 1575. szept. 26-i levelében „az terek pedig elatus az sok victoriával és készen vagyon az ő örökké való jó rendtartásával és alatta valóknak engedelmességével . . .": MHHD XLII. k. 294. 73 Szamosközy I.: i. m. MHHS XXX. k. 17-19. Báthory István 1583. nov. 20-i levelében írta az erdélyi hármastanácsnak: „Mi azt jól tuggyuk. hogy egy keresztény fejedelemnek, akár melynek sem jó, maga erejével Török Császárba kapni.": MHHD. XLII. 120. 74 Rudolf 1593. okt. 8-i sorait 1. Szilágyi S.: Rajzok és tanulmányok, I. k. 102. Ld. még Trócsányi Zs. : i. m. (1976) 189-190. 7 5 EOE III. к. 295-297. Vö.: MHHD XXXII. k. 425-429. vagy Benda K. szerk.: Magyarország történeti kronológiája. Bp. 1982. II. X. 412., ahol ettó'l eltérő adat olvasható.
