Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
648 NAGY LÄSZLÖ erre, mert ez a befejezés — legalábbis véleményünk szerint — nem volt törvényszerű: a küzdelem magában hordta egy Magyarországra nézve kedvezőbb kimenetel lehetőségét is. Erről később kívánunk bővebben szólni. Előbb egy rövid áttekintést szeretnénk adni a szemben álló felek erőviszonyairól. Jóllehet, ma még sok az ismeretlen részlet ezen a téren is, az azonban már ma is megállapítható, hogy a mintegy harmincmilliós lélekszámúra becsült török birodalom5 6 és a körülbelül hét-nyolc milliós lakosú Habsburgmonarchia5 7 erőviszonyai nagyjából kiegyenlítettek voltak, sőt némi előny is regisztrálható a törökellenes tábor oldalán. Rudolf ugyanis joggal számíthatott nemcsak a spanyol Habsburgok, de a pápaság és jelentős részben a német birodalom gazdasági és katonai támogatására, valamint a töröktől elnyomott balkáni népek közreműködésére is.5 8 S noha a Habsburg-államszervezet is súlyos gazdasági, társadalmi és politikai problémákkal kényszerült szembenézni, az itt mutatkozó válságjelek — különösen a háború első felében -, úgy tűnik, hogy nem érték el a török birodalomban mutatkozó bajok súlyossági fokát.59 Az egyes háborús esztendőkben felvonultatott csapatok létszámát csak hozzávetőleges pontossággal tudjuk megállapítani. Különösen a török hadakét, hiszen arról ugyancsak túlzó adatok láttak napvilágot mindkét oldalon!6 0 Mindent összevetve az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a különböző háborús években mintegy ötven- és százezer fő közötti létszámú török—tatár katonaság vonult fel a magyarországi, illetve a balkáni hadszíntéren.6 1 Még mindig félelmes erő, ám már korántsem a régi, szulejmáni had. A hadsereg egyre nagyobb hányadát tették ki tatárok és egyéb olyan haderőnemek, amelyek már nem számítottak élvonalbeli, ütőképes katonaságnak, hanem csupán kisegítő erőknek.6 *'a A török elleni tábor általában mintegy huszonöt-harmincöt ezer közötti nyugati zsoldos katonát,6 2 és nagyjából hasonló létszámú magyar, román és délszláv harcost tudott szembeállítani az ellenséggel.6 3 S noha a Habsburg-hadvezetést 5 6 A török viszonyokra legújabban ld. Hegyi K.: Egy világbirodalom végvidékén. Bp., 1976. 5 7 A törökellenes erők helyzetére Id. F. Bezold: Rudolf II. und die heilige Liga. München. 1883. Ujabban Gonda I.-Niederhauser E. : A Habsburgok. Egy európai jelenség. Bp., 1977. Ld. még D. Koszev-H. Hrisztov-D. Angelov: Bulgária története. Bp., 1971. 5 " Részletes adatokat erről L. Károlyi Á. : Magyar országgyűlési emlékek - továbbiakban MOE - Bp., 1917. XII. к. 138- 144. 5 * Ld. többek között Lázár György. A török birodalom története. Nagybecskerek. 1890. 364-369.. Salamon F.\ Magyarország a török hódítás korában. Bp., 1885. 181-182. vagy I. M. Rejsznyer-B. K. Rubcov: A keleti országok újkori története. Bp., 1955. és természetesen Zsukov szerkesztésében megjelent „Világtörténet" megfelelő részeit. L. még D. M. Vaugham: Europe and the Turk. A pattern of aliances 1350- 1700. Liverpool, 1954., vagy Stanford J. Shan: Between Old and New The Ottoman Empire under Sultan Selim III. Harvard, 1971. 60 A különböző feldolgozások gyakran írnak kétszázezres, sőt három százezres létszámban fölvonuló török seregekről, holott a hozzávetőleges becslések szerint is az egész birodalom hadipotenciálja volt mintegy harmadfélszázezer fő! 61 Viszonylagosan elfogadható pontosságú adatokat tartalmaznak Basta tábornagy jelentése. Ld. Veress E.: Basta György hadvezér levelezése és iratai. Bp., 1911-1913. I—II. к. A tatárokra ld. pl. Szamosközy I. : i. m. (1977). 280-281. 6 1 'a A problémára 1. Salamon F. : i. m. 126- 143. 6 2 A császári katonaság létszámára az egyes esztendőkben ld. E. Heischmann: Die Anfänge des stehenden Heeres. Wien, 1925. 6 3 A magyar hadlétszámokra ld. Szentirmai I.: Magyar csapatnemek a tizenötéves török háború idején. Esztergom, 1909. vagy Demkó K.: Magyarország hadiereje a XVI. században. HK. 1916. Aromán
