Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 647 A háború nyitánya 1593. február 7-én Szinán pasa török nagyvezér egy megheletősen különös levélben tudatta Rudolf császárral és magyar királlyal a háborús állapot beálltát. Nehezményezve azt, hogy a császár a szokásos „ajándékokat" nem küldte be a portára, továbbá, hogy a császári katonaság Boszniába betört, a következő ultimátumot intézte Rudolfhoz: ..Ha Felséged a békét megtartja, a két évre járó ajándékot megküldi, és a mi fogoly bégjeinket szabadon bocsájtja", akkor a béke fönnmarad. Ellenkező esetre azonban, ha a fent említett ajándékok megküldése újólag elhalasztatnék, és a felelet csak üres, hiú szavakban állana, a mi hatalmas császárunk, ki sem gazdagságban, sem népekben hiányt nem szenved, parancsot adott, hogy mi személyesen, az egész muzulmán hadsereggel háborúba induljunk. "5 1 Ez a nyílt hadüzenettel felérő fenyegetés tulajdonképpen csupán szentesítette a már két esztendeje tartó háborús állapotot. Igaz, a korábbi harcok méretei alig nőttek túl a szokásos és szinte sohasem szünetelő határmenti csetepaték keretein, amikor is háborús cselekménynek csupán az számított, ha tüzérséget is felvonultattak az akcióknál. Ám ez utóbbi momentum is bekövetkezett már 1593 előtt, s tulajdonképpen ezért nevezték el az 1606-ban záruló küzdelmet tizenötéves háborúnak. Tudjuk, hogy a régi emberek a háborúk kitörését „isteni rendelésnek" fogták fel. Ma már általánosan elfogadottnak tekinthető az a nézet, miszerint a háború a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. A marxista történetfelfogás kiegészíti ezt még azzal, hogy a háború mindenkor konkrét osztálycélokat és érdekeket szolgált.s 2 E megállapítások nyomán meg kell kérdőjeleznünk az olyan nézeteket, amelyek a tizenötéves török háborút valamiféle véletlenül kirobbant s tulajdonképpen egyik fél által sem akart küzdelemnek tekintik. Noha e háború története ma még nagyrészt feldolgozatlan, és így törvényszerűen sok fehér foltot rejt magában,53 azt azonban már a mai ismereteink alapján is elmondhatjuk, hogy a fegyveres összeütközést kiprovokáló török hatalom belső gazdasági, társadalmi és politikai bajait kívánta levezetni — illetve megoldani — e küzdelemmel. A másik oldalon, noha a kezdetkor csupán rákényszerültek a hadakozásra, később már elérkezettnek látták az időt a meggyöngült török birodalom magyarországi uralmának megdöntéséhez. Ez utóbbi cél érdekében állott mind a Habsburg-udvarnak, mind a magyar uralkodó osztálynak.5 4 Arra minden bizonnyal egyik fél sem számított, hogy a másfél évtizedes, nagy anyagi és véráldozatokkal járó küzdelem végül is nagyjából a korábbi status-quo szentesítésével ér majd véget.5 5 Már csak azért sem gondolhattak 51 HK 1894. 393-395. 5 2 A régi vélekedésekre pl. ld. Bethlen Gábor 1616. május 20-i fegyelmi utasítását (Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem levelezése. Bp„ 1887. 9. o.) vagy 1. Rákóczi György 1634-es hadiszabályzatát: HK 1894. 143-144. o. Vö.: V. I. Lenin: Művei XXIII. k. 24. o.. vagy Művei XXIX. k. 413-415. o. vagy: „A marxizmus-leninizmus a háborúról és hadseregről". Bp., 1958. 63-64. 53 A háború régebbi irodalmáról 1. Kosáry D : Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Bp., 1951. I. к. 316-318. Az utóbbi harminc év igen gyér publikációjára ld. Péter К.: A felszabadulás utáni évtizedek magyar történetírása. A mohácsi csatától a szatmári békéig. SZ 1980. 3. sz. 373-374. L. még Marosi E. : i. m. HK. 1980. 4. sz. 589-590. 54 A háború okaival és céljaival foglalkozik legújabban a Magyar Hadtörténet 1. kötete, (kézirat, megjelenik a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában.) 5 sLd. Marczali H.-Angyal D.-Mika S.: A magyar történelem kútfőinek kézikönyve. Bp., 1902., továbbá A. Steinwerter: Steinmark unk der Friede von Zsitva-Torok (Archiv für österreichische Geschichte. Wien, 1915.)
