Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
642 NAGY LÁSZLÓ hogy el nem szaladt. Ezután Iffiu Jánost szóliták. Sibrik Gáspár és Lázár István az kék darabontok kapitányi valának, ők is hóhérkodának. Iffju János nyakát nem vághatá, hanem háromszor is vágá az földön. Ezután szólittá Kendi Gábort és Forró Jánost. Ez Forró János kér vala élesebb szablyát, de nem adának. Azutái; utolszor Gergely diákot. Mikor levágták volna őköt, azután nagy zápor esső lőn és mind az öt testet ott mosá meg szépen az eső."2 7 Börtönében fojtották meg Bornemisza Jánost, Kendi Ferencet, Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast. Szalánczi László az elfogatására küldött poroszlókkal vívott harcban vesztette életét. Báthory Zsigmond több letartóztatottnak megkegyelmezett, de birtokaikat és egyéb értékeiket ezeknek is ugyanúgy elkobozták, mint a kivégzetteknek.2 8 „Tündérország' a 16. század utolsó harmadában Vajon mikor és miért nevezték el Erdélyt „Tündérország"-nak? A kései utókor tudatában úgy él, hogy természeti szépségéért kapta ezt a nevet, ám az egykorú források mást mondanak erről. Szamosközy leírása szerint Nádasdy Tamás 1551 -ben így jellemezte az erdélyi állapotokat: „. .. ha a félszemit ittbenn hagyta volna is, be nem jőne ez állhatatlan országban."2 9 Csaknem ugyanebben az időben írta Kevendi Székely Lukács egyik levelében: „A k(egyelmes) Isten legyen vellünk és vigyen engemet ki ez tendér országból, noha szép Illonám nincsen, de azért örömest kimennék." Az egykorú adatok arról vallanak, hogy a magyarországiak a 16. század közepétől egyre általánosabban „Tündérország"-nak nevezték Erdélyt: méghozzá csúfolódó, megbélyegző értelmezéssel.3 0 Igazuk volt-e a csúfolódóknak? Annyi bizonyos, hogy a 16—17. század folyamán a fejedelemség többször is szolgált kellemetlen „meglepetésekkel" a királyi Magyarország lakóinak! Ám ennek az oka nem valamiféle „erdélyi megbízhatatlanság" volt, hanem szinte törvényszerűen következett abból a sajátos politikai helyzetből, amelybe Erdélyt a történelem vihara sodorta. A fejedelemség születéséről a közelmúltban megjelent népszerű történeti munka31 szemléletesen tárja elénk azt a folyamatot, amelynek a végét a Báthoryak államának megalakulása jelzi. Ebben az új államalakulatban, hozzávetőleges becslések szerint, körülbelül egymüliónyi lakosság élt. A többséget a vármegyékben lakó magyarok és a székely székekben élő székelyek alkották. Rajtuk kívül szászok, románok, rácok és ukránok éltek nagyobb számban a fejedelemség területén. A magyar etnikumúak túlsúlya és a történeti hagyományok miatt az erdélyi hatóságok a visszaszoruló latin nyelv helyett egyre inkább ,7 Ld. Szamosközy J.: i. m. MHHS XXX. k. 46. o. L. még Báthory Zsigmond 1594. szept. 25-i, Carillonak írt levelét: MHHD XXXII. k. 83-85. 28 Kővári L. : Erdély történelme. Pest. 1863. IV. k. 63. 29 Szamosközy I. : i. m. MHHS. XXX. k. 1. 30 A legkorábbi ilyen adatot 1554-ből ismeijük: TT 1907. 527. Illésházy István 1607-ben írta Rákóczi Zsigmondnak: „az igaz keresményét is ez tündérország miatt el ne veszesse kegyelmed, mert ha az régi cronikákba tekintünk is, az erdélyi dolog még az magyar királyok idején is forgandó volt": MTT XIII. k. 122. Ld. még SZ 1908. 316., vagy Magyar Nyelvőr, 1912. 433. A ,.Tündérkert" elnevezés Móricz Zsigmondtól származik. 31 Barta G.: Az erdélyi fejedelemség születése. Bp., 1979.
