Századok – 1982

Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV

ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 643 a magyar nyelvet használták hivatalos nyelvként.3

2

A Szapolyaiak magyar királysága örökébe lépő erdélyi fejedelemség azonban nemcsak etnikailag mutatott tarka képet. Meglehetősen sajátos képződmény volt ez gazdasági, társadalmi és politikai téren is. A középkori erdélyi vajdaság területéhez csatolt Partium viszonyai például jelentősen eltértek a belső területekétől, de számottevő különbségek mutatkoztak az egykori középkori vajdaságon belül is.33

Általánosságban elmondható, hogy a század utolsó harmadában az egész fejedelemség területét a gazdasági elszigetelődés tendenciái, a mezővárosi fejlődés megtorpanása és a jobbágy terhek nagymérvű növekedése jellemezték.3

4

Az erdélyi polgárság - a szász városok viszonylagos fejlettsége ellenére — sohasem számított meghatározó politikai tényezőnek. A társadalmi életre alapvetően a feudális viszonyok„ háborítatlansága nyomta rá a bélyegét. A 16. századi, túlnyomóan békés viszonyok között élő Erdély, a Partium kivételével, az elnyomott osztályok tagjainak nem kínált még olyan kitörési lehetőségeket sem. mint a királyi Magyarország a végvári katonáknak vagy hajdúnak állt jobbágyoknak.3 5 Az a történelmi körülmény, hogy ezt az államot a török és a Habsburg-birodalom hatalmi harca hívta életre és tartotta fenn több mint egy évszázadon át, szintén több sajátos, egyedi vonást eredményezett Erdély arculatán. A fejedelemség — a középkori magyar nemzeti királyság örököse és egyben a török birodalom „különleges státusú része" — egyszerre volt középkori hagyományok őrzője, és számos eszmeáramlat befogadója, sőt időnként még zászlóvivője is. Ez a „botcsinálta félfüggetlenség" megóvta a fejedelemséget a török háborús pusztításoktól. Jórészt ennek eredményeként a korábbi „határgrófságból" olyan török hűbéres állam jött létre, amely néhány nagy formátumú uralkodó vezetése alatt „diplomáciai tekintély" lett Európában, mialatt „a hatalmas anyaország nyomorult őrgrófsággá süllyedt" — olvashatjuk az Erdély szellemi örökségét összegyűjtő kiadványsorozat egyik kötetének bevezetőjében.3

6

E jelenség okát az első nagyobb Erdély-történeti szintézis írója abban jelölte meg, hogy a Zápolyák iránt „oly jó" Nagy Szulejmán szultán, noha lemondott arról, hogy „Budára a nemzeti trónt visszaállítsa", mégis szükségesnek ítélte „jóhiszemben hagynia magyart", s Erdélyt „olyan archimedesi pontnak kívánta tekinteni, honnan az ausztriai kormányt sakkban, s a hozzá szító magyarokat izgalomban tarthassa"3 7

. E megállapítás második felével nagyjából egyetérthetünk. Rövidebben és kevésbé sallangosan úgy fogalmazhatnánk, hogy a török poli-3 2

Ld. Barta G.: i. m. 258-259. Vö. Maksay F.: Parasztság és zsoldosszolgálat a XVI. sz.-i Magyarországon. HK 1956. 1. sz. 31. 32., vagy Nagy L. : Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. Bp., 1972. 31. Újabban pl. Dávid Zoltán amellett foglalt állást, hogy Magyarország és Erdély összlakossága a török uralom alatt sem esett 3,5-4 millió alá. Ld.: A magyar nemzetiség statisztikai múltja és jelene. Valóság, 1980. 8. sz. 33

Szamosközy szerint a Bihar néven számon tartott körzetben, „ha az adónyilvántartás úgynevezett portáinak számára gondolunk, Erdély felével érhet fel": Erdély története. Bp.. 1977. 138. 34

Erről újabban ld. Barta G.: i. m. 202-274. 35

Ld. Varga J.: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556-1767. Bp., 1969. 223-224. Vö. Nagy L.: A végvári dicsőség nyomában. Bp., 1978. 17-18., 51. Ld. még Szentgyörgyi M.: Jobbágyterhek a XVI-XV11. századi Erdélyben. Bp.. 1962.. vagy Demény !.. : Székely felkelések a XVI. század második felében. Bukarest. 1976. 36

C& Szabó L. : Eö II. k. Bevezetés. VII. 37

Kővári L.: i. m. IV. k. 9. Vö. Ö. Horacek: Az oszmán birodalom és a közép-európai rendi államok a XVI. sz.-ban. HK 1966. 4. sz. 805.