Századok – 1982

Történeti irodalom - Landau; Zbigniew–Tomaszewski; Jerzy: Polska w Europie i Swiecie 1918–1939. (Ism.: Niederhauser Emil) 617/III

618 TÖRTÉNETI IRODALOM adatok, illetve a mezőgazdaság esetében az 1934-38-as átlag összevetése a legtöbb esetben nem a fejlődést, hanem a stagnálást mutatja, a fokozódó lemaradást. Az államkölcsönök és a külföldi tőke közvetlen behatolása egyes gazdasági ágakba sokkal inkább hátrányosan hatott a gazdasági fejlődésre, mint előnyösen, bár kétségtelenül erre is adódtak példák. A külkereskedelemben politikai okokból erősen csökkentek a német kapcsolatok, de ugyancsak ilyen tendenciát mutattak a Monarchia utódállamaihoz fűződő kapcsolatok. Egyedül az Angliával folytatott kereskedelem növekedett meg jelentős mértékben, sőt a tengerentúli kapcsolatokban is fellendülés volt tapasztalható. A lengyel gazdaság számos nemzetközi kartellben vett részt (általában közel százban), ennek hátrányos hatása is volt a termelésre, de előnyei is, hiszen a termelés visszafogásáért jelentékeny kárpótláshoz jutott a lengyel gazdaság. Az egész gazdasági életnek egyik nagy problémája volt, hogy az 1918 előtt három birodalomhoz tartozó részek az illető birodalmak gazdasági életébe voltak betagolódva, egymás között alig volt kapcsolatuk. Az eredeti szálak viszont 1918-ban elszakadtak, s többnyire nem is sikerült őket sem belső, sem külgazdasági vonatkozásban pótolni. A másik nehézség az ipar és a mezőgazdaság eltérő jellege volt, a mezőgazdaság nagy lemaradottsága. A gazdasági világválság idején, amelyet itt 1930-35-re szoktak tenni, Lengyelország úgy reagált, mint a magasan fejlett ipari országok, mert a paraszti gazdaság egyszerűen visszahúzódott a naturális gazdálkodásba. A közoktatás terén az állami önállóság persze jelentékeny előnyökhöz juttatta Lengyelországot. Az analfabétizmus felszámolása azonban mégsem történt meg. Igaz, jelentékeny különbségek voltak a legfejlettebb, egykor porosz uralom alatt álló területek és a keleti, ukrán és belorusz lakta területek között, ez utóbbiaknál az analfabétizmus aránya még igen magas volt, és európai összehasonlításban Lengyelország egészében is igen alacsony helyet foglalt el. A középfokú és a felsőfokú oktatásban viszont nagy eredményeket könyvelhetett el. A természettudományokban óhatatlanul szerényebbek voltak az eredmények. A társadalomtudományokban viszont figyelemre méltó teljesítmények születtek, különösen a nemzeti tudományok területén, de a közgazdaságtudományban és a szociológiában is, csakhogy ezek meg nyelvi nehézségek miatt nem váltak külföldön kellőképpen ismertekké. A magas kultúra eredményeire a szerzők nem térnek ki, hiszen itt nehéz volna szerintük valamiféle nemzetközi összevetést megvalósítani. A szakoktatás és általában a közoktatás fejlesztését a gazdasági nehézségek nehezítették, a fejlődés hiánya viszont visszahatott a gazdaságra is, negatív formában. Ebből a bűvös körből Lengyelország az egész időszakon keresztül nem tudott kitörni. Végül a külpolitika fő kérdéseit veszik szemügyre a szerzők. Ezt alapvetően az a tény határozta meg, hogy Lengyelországot kétoldalt két európai nagyhatalom, Németország és a Szovjetunió vette körül. A lengyel kormány mindkét irányban igyekezett biztosítani pozícióit (megnemtámadási szerződéssel pl.), de ezzel be nem érve, megpróbált nagyhatalmi szerepet játszani. Ennek azonban katonai alapjai hiányosak voltak, hiszen a katonai felszerelés, amelyet súlyos összegekért szerzett be külföldről, másodrendű és elavult volt. A lengyel külpolitika a két nagyhatalom közt elhelyezkedő államok valamiféle szövetségére törekedett, természetesen lengyel vezetés alatt. Ezt azonban egyrészt az egyes államok közti, nemzetiségi kérdésekből adódó ellentétek akadályozták meg, többek között éppen a Lengyelország és Litvánia közti ellentét Vilnó miatt, de akadályozta Csehszlovákia is, amely ugyancsak vezető szerepre törekedett. Ezért volt hajlandó a lengyel kormányzat végül együttműködni a hitleri Németországgal Csehszlovákia ellen, nem számítva arra, hogy maga lesz a következő áldozat. A nagyhatalmi illúziókhoz még az is hozzátartozott, hogy a kormányzat az 1930-as években gyarmatok szerzésének a lehetőségét is felvetette, legalábbis nem hivatalos formában. A befejezésben a szerzők nem összegezni kívánnak, hanem a történettudománnyal kapcsolatban nálunk is gyakran felvetődő kérdésre térnek ki. A történészek közt Lengyelországban is van „optimista" meg „pesszimista" irányzat, mint a szerzők mondják, ök maguk, nagyon helyesen, egyikhez sem csatlakoznak, hanem éppen arra törekedtek könyvükkel, hogy a nemzetközi összehasonlítás révén reális képet adjanak a két világháború közti Lengyelországról, egyedül a tényekhez ragaszkodva. Hogy a tények alapján kialakuló kép nem egy prosperáló nagyhatalmat mutat be, hanem egy szegény országot, amely nagyhatalmat próbál játszani, az a tényeken és nem a szerzőkön múlik. Landau és Tomaszewski könyve ragyogó munka, reális és külföldiek számára is tanulságos képet ad. Niederhauser Emil