Századok – 1982
Történeti irodalom - Landau; Zbigniew–Tomaszewski; Jerzy: Polska w Europie i Swiecie 1918–1939. (Ism.: Niederhauser Emil) 617/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 617 katonai intervenció szakaszán, de később is - a cseh proletáriátus iránt, mely népgyűlések, röplapok és publicisztikai megnyilatkozások révén támogatta a Szlovák Tanácsköztársaságot. A szerző sokoldalú megközelítéssel mutatta be értékes és tanulságos műve témáját. Könyvét dokumentumgyűjteménnyel és irodalomjegyzékkel is ellátta. A magyar történeti kutatás feladata, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok e kiemelkedő fejezetének képét a továbbiakban magyar részről kiegészítse. [Kemény G. Gábor ZBIGNIEW LANDA U - JERZY TOMASZEWSKI: POLSKA W EUROPIE I SWIECIE 1918-1939. Warszawa, 1980, Wiedza Powszechna, 283 1. (Bibliotéka wiedzy wspófczesnej Omega 360.) LENGYELORSZÁG ÉS EURÓPA, 1918-1939. A főképpen gazdaságtörténettel és a külpolitikai viszonyokkal foglalkozó lengyel szerzőpár -néhány, magyarra fordított munkája révén - szélesebb körökben is ismert nálunk. A Lengyel Tudományos Akadémia népszerű tudományos sorozatában megjelent, rendkívül érdekes kis kötetük a két világháború közötti, éppen újjászületett Lengyelország történelmének nem a teljes képét kívánja bemutatni, hanem csak fejlődésének legfontosabb vonásait — a nemzetközi, elsősorban persze a hasonló jellegű közép-kelet-európai országokkal való összehasonlítás keretében. A könyv elég szokványosán indul az európai forradalom felvázolásával, a két orosz forradalommal, az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával, de már itt fontos következtetésekre jut Kelet-Európa megoldatlan kérdései, a nemzeti kérdés, az agrárkérdés, és az ehhez újabban csatlakozott munkáskérdés vonatkozásában. A forradalom ezek megoldását ígérte, de gyors visszaszorulása után hamarosan kitűnt, hogy erről szó sincs. Az új lengyel állam határainak a kialakításában a nagyhatalmaknak volt szavuk, a távolabbiaknak, hiszen a Lengyelországot felosztó hatalmak 1918-ra vagy eltűntek, vagy átmenetileg meggyengültek. A lengyel társadalom eléggé elmaradott jellegű volt. mint a közép- és délkelet-európai társadalmak többsége, a parasztság nagy arányával, eléggé csekély számú burzsoáziával, a nemesség nagy számával, amelyre egyedül Magyarországon volt analógia. Az értelmiség száma a korszakban gyorsan növekedett, csakhogy egyre nagyobb elhelyezkedési nehézségekkel találta magát szemközt. Nagy hátránya volt az országnak a soknemzetiségű összetétel, amire persze az 1918 utáni Kelet-Európában is bőségesen találtak analógiákat a szerzők. A függetlenségét visszanyert lengyel állam parlamentáris berendezkedésű köztársaság lett. Csakhogy ennek a parlamentarizmusnak csak Galíciában voltak hagyományai, Oroszországban 1906-ig semmi, utána is csak valamiféle fél-alkotmányosság volt. A német birodalomban pedig a lengyel képviselők olyan kis számban kerültek be a törvényhozó testületbe, hogy nem játszottak semmiféle szerepet. A galíciai lengyeleknek viszont saját parlamentjük is volt, a bécsiben pedig nagyon is lényeges volt a szerepük, többnyire a kormánytöbbséghez tartoztak. Ezért is volt az, hogy a lengyel parlamenti életben vezető szerephez jutott politikusok nagy többségükben Galíciából kerültek ki. A polgári demokratikus hagyományok hiánya tette lehetővé Pifsudski diktatúrájának a kibontakozását, amely ugyan a fasizmus egyre több ismérvét öltötte magára, de mindvégig messze maradt attól, hogy valóban fasiszta rendszerré alakuljon át, s ebben nem csupán a parlament fennmaradásának a ténye játszott szerepet. A gazdasági összehasonlításban, amelynek a nehézségeit a szerzők igen mutatós példákkal illusztrálják, Lengyelország eléggé hátul szerepelt mind az ipari, mind a mezőgazdasági mutatók vonatkozásában, bár bányászata és állattenyésztése nem volt jelentéktelen. Az 1913-as és 1938-as 13 Századok 1982/3
