Századok – 1982

Történeti irodalom - Klimko; Josef: Slovenská republika rád. – Pokus o socialisticku státnost (Ism.: Kemény G. Gábor) 614/III

616 TÖRTÉNETI IRODALOM francia hadseregparancsnoka, Hennocque tábornok hadparancsával az egész hadművelet lezárult. (196., 39. sz. okmány.) A hadműveletekkel kapcsolatban, összegezve, három fontos körülményre kell figyelemmel lennünk. Először is arra, hogy a hadműveletek 1919. áprüis-májusi szakaszán, a csehszlovák részről indított miskolci támadás időszakában a csehszlovák intervenciós csapatok átmenetileg akciófölénybe kerültek. Másodszor arra, hogy ezt az átmeneti és szűk sávra szorítkozó akciófölényt 1919. május közepén a Magyar Tanácsköztársaság hadserege felszámolta, és ettől kezdve június végéig sikeresen nyomult előre. Végül harmadszor: a hadműveletek kimenetelét a Tanácsköztársaság nagyobb stratégiai felkészültsége ellenére a párizsi békekonferencia és a francia vezérkar közbelépése az intervenciósok javára döntötte el. A Szlovák Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt jelentős kezdeményezéseket mutatott fel. Klimko elismeréssel emlékezik meg a Szlovák Tanácsköztársaság vezetője, Antonin Janousek eredményes előkészítő és szervező munkájáról. Beszámol a Szlovák Tanácsköztársaság 1919. június 16-án Eperjesen történt kikiáltásáról; elmondja, hogy az eperjesi proklamációt a forradalmi tanács későbbi elnöke, a szlovák szekció itteni vezetője, átefan Stehlik olvasta fel. A forradalmi végrehajtó tanácsban a szerző beszámolójából kitűnően a tizenegy népbiztos és közvetlen munkatársaik vettek részt. Az egyes népbiztosságok szélesebb körű működésére a szlovák tanácsállam rövid fennállása miatt nem kerülhetett sor. Ez a központi végrehajtó tanács a szerző megállapítása szerint kivált a gazdaság szocializálása terén fejtett ki tevékenységet. Fontos feladatot oldott meg a földművelésügyi népbiztos, munkatársaival együtt, a fiatal földművelők adómentesítésével, az iparügyi népbiztos és munkatársi köre a bérek és fizetések rendezésével. Nem kisebb feladatokat vállalt a közművelődési és az iskolaügyi népbiztosság, valamint az igazságügyi népbiztos és munkacsoportja a forradalmi bíróságok és igazságügyi bizottságok szervezésével, a közrend és közbiztonság szervezeti alapjainak letételével. A Tanácsköztársaság állami szervezetének eredményesen indult munkáját azonban még 1919. június 27-én megszakította a válságossá vált katonai helyzet, az általános mozgósítás. Ennek következtében nem kerülhetett sor a központi forradalmi tanács összehangolt munkája folytatására. A szerző hangsúlyozza a magyar és a szlovák tanácsköztársaság szereplőinek mind az előkészítés folyamán, mind a szlovák tanácsállam fennállása idején szoros kapcsolatát. Kiemeli Kun Béla külügyi népbiztosnak a Magyar Forradalmi Tanács ülésén tett előterjesztését, és a munka okmánygyűjteményében közli a Szlovák Tanácsköztársaság időszakában küldött táviratok szövegét. Ugyanakkor megállapítja, hogy szélesebb külpolitikai működésre az adott rövid időszakban nem nyílt lehetőség. Befejezésül Jozef Klimko összefoglalja a főbb eredményeket. Ilyen volt a húsz alkalmazottnál több munkaerőt foglalkoztató gyárak, kereskedelmi vállalatok, közép- és nagybirtokok társadalmi tulajdonba vétele, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése terén végzett előmunkálatok. A szerző külön alfejezetben foglalkozik a Szlovák Tanácsköztársaság szociálpolitikájával, iskola- és művelődésügyével. A szociálpolitikai intézkedések között szól a munkások bérviszonyai, az inasok szociális helyzete, munkaideje rendezéséről. A fejezeten belül rövid áttekintést ad az iskolaügy újjászervezése és a tanerők szociális helyzetének javítása ügyében elindított intézkedésekről. Végül említést tesz a folyamatban lévő közművelődési kezdeményezésekről, és felsorolja a Léván (Barsmegyei Népszava), Kassán (KoSicke cervenc noviny. Kassai Munkás, Kassai Vörös Újság) és az Eperjesen (NaSa cervená zástava) megjelent lapokat. Az igazságügy és a közbiztonság terén áttekintést ad a forradalmi bíróságok és a közbiztonsági szervezet (Cervená stráz - Vörös Őrség) szervezése előmunkálatairól. Az Alkotmánytervezet előkészületeiről szólva a szerző megismétli, hogy ennek alapjait a budapesti szlovák szekció programjából merítették. (154 — 155., Okmányok 15.) Könyve befejező részében Klimko röviden értékeli a Szlovák Tanácsköztársaságnak a területén kívül élő^szlovákságra tett pozitív hatását. Ugyanakkor megállapítja, hogy mind a prágai kormányzat, mind V. Srobár, a Pozsonyban működő teljhatalmú miniszter, minden elkövetett a szlovák tanácsállam megbuktatására. Ha a Szlovák Tanácsköztársaságnak a szlovák történeti fejlődésben betöltött helyét igyekszünk meghatározni, utalnunk kell nemzetközi jelentőségére is. A Szlovák Tanácsköztársaság elsőrendű összekötő szerepet töltött be, kivált három vonatkozásban. Elsősorban a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatban, melyhez rövid fennállása alatt is igen szoros kapcsolat fűzte. Ennek révén alakult ki Szovjetoroszország iránti érdeklődése és kapcsolata. Nem utolsósorban pedig - már a csehszlovák