Századok – 1982

Történeti irodalom - Klimko; Josef: Slovenská republika rád. – Pokus o socialisticku státnost (Ism.: Kemény G. Gábor) 614/III

615 TÖRTÉNETI IRODALOM kapcsolatok és az önrendelkezés elvi felvetésével. Utóbb pedig az 1918. október 30-i túrócszentmártoni deklarációban, a szlovák nép önrendelkezési jogának és egyenjogúságának bejelentésével. Ezt a deklarációt azonban a csehszlovák államegység két nappal eló'bb 1918. október 28-án történt bejelentésének ismerete és az arra való érdemi válaszadás lehetó'sége nélkül tették. Az Egyesült Államokban működő' szlovák egyesületek az 1915. évi októberi clevelandi, majd az 1918 májusi pittsburgi egyezmény szövegezésében a szlovák autonómia álláspontjára helyezkedtek. Ezen túlmenően a Kijevben felállított szlovák emigráns tanács 1916. október 19-én hozott határozatában már az önálló szlovák terület és a cseh országrészek közötti államegység mellett nyilatkozott. (13.) A cseh országrészek (Csehország, Morvaország és Szüézai) cseh képviselőinek 1918. január 6-i prágai deklarációja - mint Klimko közli - kimondja a cseh országrészek és az ekkori magyarországi szlovákok új önálló államban való egyesítésének kívánalmát. Az első világháború előtti és alatti cseh állampolitikai nyilatkozatok tehát zömmel a csehszlovák együttműködés és integráció mellett nyilatkoznak. A szerző ezek után áttekintést ad az időszak több fontosabb szlovák megnyilatkozásáról. A Hodía szerkesztésében megjelent S lovensky dennik (Szlovák napilap) 1913 februárjában (32. sz. - Akostojime v naïom národnom diele - Hogyan állunk a mi nemzeti ügyünkben) kimondja, hogy együtt kívánnak működni a csehekkel a felmerülő politikai, gazdasági és kulturális kérdésekben; 1914 augusztusában ezzel szemben a Szlovák Nemzeti Párt lojalitási nyilatkozatot tesz a Tisza-kormány mellett. (20.) Ugyanez a párt viszont - mint korábban jeleztük — az 1918. május 24-i liptószentmiklósi gyűlésen nagyobb részt már a csehszlovák integráció, de ugyanakkor az önrendelkezési jog alapjára helyezkedik. (22-23.) Figyelmet érdemel, hogy szlovák szociáldemokrata párt létrehívásáról csupán a cseh szociáldemokrata párt prágai, XII. kongresszusa hoz majd határozatot 1918 decemberében. (17.) Az 1918 október végén létrejött Károlyi-kormány november eleji határozata a szlovák nemzeti tanács elismeréséről az integer magyar államon belül, elkésett lépés volt. (37.) V. Srobár szlovenszkói teljhatalmú miniszter 1919 februárjában Pozsonyban elrendeli a területen működő államigazgatás megszervezésének végrehajtását, és Pozsonyt Szlovenszkó fővárosának nyilvánítja. (47.) Bezáratja az ekkor már működő szlovák szociáldemokrata párt helyiségeit, és a vezetők nagy részét internáltatja. Budapesten ezzel szemben 1919. március 27-én megindul a szlovák Vörös Újság (Cervene noviny). A lap 1919. május 31-i és június 1-i számában jelenteti meg Antonin Janouíek, az egyesült párt szlovák szekciójának (majd június 16-tól a Szlovák Tanácsköztársaságnak) vezetője a szekció programját. Még a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, 1919. március 9-én a csehszlovák hadügyminisztérium kérte a párizsi békekonferenciától a csehszlovák-magyar demarkációs vonal felülvizsgálatát. Ezt követi 1919 április elején a párizsi békekonferencia bizalmas utasítása a Magyar Népköztársaság elleni román és csehszlovák katonai intervenció támogatására. (71.) Ezzel kapcsolatban Srobár elindítja a szlovák önkéntesek toborzását, ami mintegy négy-ötezer önkéntes beszervezésével járt. A két intervenció közül a szerző csak az 1919 április közepétől május végéig tartó csehszlovák intervenciót ismerteti, melynek keretében átmenetileg sor kerül Borsod megye egy része és maga Miskolc város megszállására. A szerző rámutat, hogy a prágai Právo lidu (Népjog) közlése szerint a csehszlovák szociáldemokrata párt tiltakozását jelentette be a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadás miatt. (72.) Ennél többet azonban nem említ, úgyhogy a csehszlovák intervenció előkészületeiről és lefolyásáról az ő révén nem értesülünk. A Magyar Tanácsköztársaság a Vörös Hadsereg megszervezésével és mozgósításával - tizenhét napos előkészítés után - 1919 május közepén három szakaszban indította meg ellentámadását. Az első szakaszon (1919 június harmadikáig) Érsekújvárt, Lévát, Korponát, Losoncot és Rimaszombatot, a másodikon (június elsejéig) Rozsnyót, Stószt, Gölnicet, Korompát, Kisszebent, Bártfát, illetve Giráltot, Homonnát, Nagymihályt, Tőketerebest és Királyhelmecet, végül a harmadik szakaszon (június elejétől június 24-ig) a Lévától keletre levő területet foglalták el, a nagyobb városok közül június 6-án Kassát, majd június 9-én Eperjest. A Tanácsköztársaság ellentámadásának kibontakozásakor a csehszlovák kormány nevében Karel Kramár és Eduárd Bene? kéréssel fordult Clemenceau útján a békekonferenciához, a magyar Vörös Hadseregnek a békekonferencia által kijelölt demarkációs vonalra való visszarendelése tárgyában. Miután ez az ultimátum és ennek következtében a magyar Vörös Hadsereg itt harcoló csapatainak visszavonása a magyar-csehszlovák demarkációs vonal mögé bekövetkezett, a keleti frontszakasz