Századok – 1982

Történeti irodalom - Klimko; Josef: Slovenská republika rád. – Pokus o socialisticku státnost (Ism.: Kemény G. Gábor) 614/III

614 TÖRTÉNETI IRODALOM JOZEF KLIMKO: SLOVENSKÁ REPUBLIKA RÁD. - POKUS О SOCIALISTICKU STÁTNOST. Pravda. Bratislava, 1979. 212 1. A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG -KÍSÉRLET A SZOCIALISTA ÁLLAMISÁG LÉTREHÍVÁSÁRA A pozsonyi Komensky-egyetem jogtörténész docense a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulója alkalmából a fenti címmel könyvet írt a Szlovák Tanácsköztársaságról és annak eló'zményeiró'l. Jozef Klimko történeti-jogtörténeti összefoglalásának mind szlovák, mind magyar vonatkozásban nagy jelentó'sége van. A munka a kérdésről írt legújabb szlovák történeti feldolgozás. Számunkra kivált a Magyar Tanácsköztársasággal való kapcsolatok és azok előzményei miatt érdemel figyelmet. Elöljáróban két fontos adatot említünk szerző kutatásai köréből. Az első a Magyar Tanácsköztársaság ellen indított katonai intervenciókra (72.), a másik a Szlovák Tanácsköztársaság létrehívását eredményező, a Magyar Tanácsköztársaság által indított ellentámadásra (81-117) vonatkozik. Az első hivatkozásban, a katonai erőviszonyokról szólva, a szerző közli, hogy magyar részről 49 ezer vöröskatonát állíthattak szembe a csehszlovák, román és jugoszláv intervenciós csapatok 150 ezer katonájával, s ez utóbbiakhoz számítandó még a francia haderő kétszázezer, jugoszláv területen állomásozó katonája. Az intervenciósok erőfölénye tehát 7 :1 volt a Magyar Tanácsköztársasággal szemben, amely ennek ellenére vállalta a rendkívüli küzdelmet. Ennek ilyen határozott és rokonszenvező bemutatása Klimko munkájának egyik igen nagy pozitívuma. A szerző másik fontos utalása, hogy a magyar ellentámadás 1919. május 30-tól július elsejéig jelentős katonai sikerekkel járt: a Tanácsköztársaság csapatai 1919. június 6-án Kassát, majd 9-én Eperjest is elfoglalták, s ezek a sikerek tették lehetővé, hogy Eperjesen június 16-án a Szlovák Tanácsköztársaságot kikiálthatták. A Szlovák Tanácsköztársaság rövid, alig három hétig tartó fennállásának nem a csehszlovák katonai intervenció, hanem a párizsi békekonferencia, illetve a francia hadvezetés vetett véget azzal, hogy kikényszerítette a magyar forradalmi haderő visszavonulását a magyar-csehszlovák demarkációs vonalra. Jozef Klimko elöljáróban közölt két fontos adatsorozata így világítja meg a katonai intervenció és a Tanácsköztársaság hadseregének arányát és a magyar Vörös Hadsereg katonai eredményeit a csehszlovák intervencióval szemben. Ahhoz azonban, hogy magyarázatot kapjunk a Szlovák Tanácsköztársaság működési területén 1919 júniusában és július elején lezajlott eseményekre, a szerző javaslatára vissza kell tekintenünk az első világháború küszöbén és folyamán lezajlott „cseh és szlovák államjogi törekvésekre". A mű bevezető fejezete főként a cseh államjogi mozgalmakkal foglalkozik. Megítélése szerint ezeknek a törekvéseknek a középpontjában a szlovákoknak a csehekkel való államjogi kapcsolata, a szlovák lakta területeknek a cseh országrészekkel való összekapcsolásának motívuma állott. Szerintünk azonban ezekben az években szlovák részről csupán egy szűk csoport (V. Srobár) képviseli a csehszlovák együttműködés gondolatát, és még szűkebb szimpatizálók (M. Hodza és hívei) szerepe, mely utóbbiak között a szarajevói merényletig még a Ferenc Ferdinánd köre iránt érdeklődők töredéke is elvegyült. Az úgynevezett egységtörekvések kialakításában ugyanis még a cseh államjogászok és politikusok között is jelentős különbség mutatkozott. Említsünk fel a szerző nyomán néhány szélsőséges koncepciót. Karel Kramáí például 1914 júniusában készített tervezetében a cseh királyság jövőjét a cári birodalmon belül képzeli el. T. G. Masaryk és E. Benes a szlovákokat a cseh nemzet részének tekintették, és ebben az értelemben fogalmazták meg Klimko szerint 1917 áprilisában erről szóló állásfoglalásukat. (12.) Sajátos helyzet, hogy V. Srobár, a későbbi szlovenszkói teljhatalmú miniszter és körén kívül ennek az integrációnak alig volt támogatója. M. Hodza néhány rokonszenvező publicisztikai nyilatkozatnál nem vállalkozott többre. A lényeges fordulatot a szlovák állampolitikai kérdésekben 1918 hozza meg. Előbb az 1918. május 24-i liptószentmiklósi szlovák nemzeti párti gyűlésen (erről még szólunk) a cseh-szlovák