Századok – 1982

Történeti irodalom - Gazdasági elmaradottság; kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában (Ism.: Mérei Gyula) 600/III

608 TÖRTÉNETI IRODALOM hoz, ámde az ipari forradalom Portugáliába fél évszázados késéssel, az erős angol gazdasági függés miatt torzultan érkezett el, elsősorban a pamutiparba, és így alakult a további iparfejlődés. Az 1850-es évek elején megkezdődött a vasútépítés, növekedett a közúti, majd létrejött a távíróhálózat is. A 19. sz. közepéig a tőkéiket részvénytársaságokba összpontosító magánvállalkozások többsége kereskedelmi jellegű volt. Még a századforduló után keletkezett részvénytársaságoknak is csupán 40%-a volt ipari vállalkozás, az ország tőkés iparosítása elmaradottságának tanúságtételeként. A kicsiny tőkéjű, szétaprózott portugál banktőke inkább spekulációs üzletekkel foglalkozott. Csak a 19. sz. végén észlelhető, hogy az addigra csoportokba tömörülő banktőke legerősebbjei uralkodó helyzetre tesznek szert a gazdasági életben, megszilárdítják pozíciójukat. A külföldi tőke csak egyes ágazatokba áramlott be portói bor (angol) - a városi közlekedés, vasutak (itt a francia és a spanyol tőke játszott szerepet), a dohányipar (francia). A piritbányászatban az angol, a hematitlelőhelyek kiaknázásában a német-francia tőke uralkodott. A tengeri szállítás a belföldi bevételek külföldre áramlásának volt a forrása. Az iparosítás lassúsága és elégtelensége miatt a mezőgazdaság technikai és gazdasági struktúrájában sem következett be gyökeres változás, noha a változás egyes tünetei már a 18. sz. utolsó negyedében is észlelhetők. (Közös használatú földek egyéni kisajátítása, főként a közlegelőké, erdőké.) Az 1834. évi liberális polgári forradalom győzelme a döntő lépést jelentette ugyan a feudális kiváltságok felszámolása terén, a folyamat azonban 1864-ig elhúzódott. A szilárd és abszolút magántulajdon haszonélvezői nem csupán az érintetlenül maradt feudális nagybirtokosok lettek, hanem az új burzsoázia is, amely a déli részeken nagy birtoktesteket szerzett. A mezőgazdasági tevékenység fokozatosan megélénkült, mert megművelték az egyénileg kisajátított közösségi földeket. A földesuraktól elkobzott földeket pedig bérlő parasztok tőkés irányítással művelték a század végéig leginkább extenzíven. Emelkedtek a hozamok is, különösen a növekvő műtrágyafelhasználás révén. Portugáliában a 19. sz. végén meghonosodott műtrágyagyártás a 20. sz. első negyedére már jelentősen kifejlődött. A tőkés világgazdaság részeként Portugália sem kerülhette el a világgazdaság ciklikus hullámzásainak hatásait. így visszaesések már tőkés iparának megjelenése, vagyis a 19. sz. közepe előtt is észlelhetők voltak. (1806-1808, 1811-1812, 1825-1828, 1836-1837, 1847). A hosszú trendekben kimutatható világgazdasági ciklikus változások hatásai a portugál gazdaságban is a tőkés fejlődés lemaradásával és az ebből következő sajátos vonásokkal a helyi sajátosságoknak megfelelően jelentek meg. Éppen sajátos helyzete miatt Portugália gazdasága nem érezte meg súlyosan az 1810 és az 1907-1908. között eltelt évek ciklikus túltermelési és pénzügyi válságainak hatásait, ha ezek nem is múltak el fölötte nyom nélkül (ennek okai: a tőkés fejlődés késése, ugyanakkor Portugália beilleszkedése a nemzetközi tőkés gazdaságba). Ugyanakkor Portugália elmaradottsága az 1870-es évek közepén, még inkább a századfordulón már minőségileg más jellegű volt, mint a 19. sz. első két évtizedében, hiszen ha lassan is, de növekedett tőkés ipara, mezőgazdaságában az 1870-es évek után fordulat következett be a szarvasmarhatenyésztésben, ami a legelő-szántó forgó intenzívvé tételének, az ugar megművelésének, a közlegelők kisajátításának a következménye volt. A tőkés irányba fordulást a burzsoázia 1834. évi győzelmes forradalma tette lehetővé. Portugália tőkés gazdaságára a gyarmataiból szerezhető jövedelem annak ellenére hatással volt, hogy az angol gyarmati törekvések erős nyomása alatt állt. Az afrikai nyersanyagok kiaknázására a portugál burzsoázia jelentős tőkéket ruházott be, s a 19. sz. utolsó évtizede óta a korábbinál sokkal intenzívebbé vált a gyarmatok kiaknázása nemcsak a nyersanyagkereskedelem, hanem portugál iparcikkek exportja révén is, amelyeknek privilegizált piacot biztosítottak. A portugáliai gazdasági fejlődést éppen az elmaradottságból következően az jellemezte, hogy a tőkefe'halmozás - a fejlettebbhez képest lényeges technikai elmaradottság folytán - a munkások mértéktelen kizsákmányolása révén kicsikart értéktöbbletráta útján ment végbe. „Az olasz iparosodás. Az »ipari bázis« kialakulása 1895 és 1914 között" a címe Cafagna, Luciano írásának. Cafagna hangsúlyozza, hogy bár feltételezhető bizonyos összefüggés az ipari forradalom általános folyamata és az olasz gazdaság néhány dinamikus jelensége között az angol ipari forradalom és az olasz nemzeti egység megteremtése közötti időben, az Appennini-félsziget gazdasági mozgása nem azonos az angliaival. Bár az angliaihoz hasonló termelési vívmányok már az ország egyesítése előtt elterjedtek Piemontban, Lombardiában ezek sem gazdasági, sem technikai jelentő-