Századok – 1982

Történeti irodalom - Gazdasági elmaradottság; kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában (Ism.: Mérei Gyula) 600/III

600 TÖRTÉNETI IRODALOM 46). Bika neve puszta személynévből keletkezett a magyar névadásban, vö. 1138/1327: Biqua szn. (MNy. 32: 164). Rásonysápberencs (539). A Berencs puszta személynévi eredetű. Vö. 1229: filiorum Cozme Themerche et Brench (Marsina, CDES. 1: 255). Sántos (560). Az esetleges személynévi alapra 1. 1343: Egerszegh-i Santus (dictus) Domonkos (Horváth i. m. 39; Bártfai Szabó: Pest me. 53), 1356: Sanchus fia Domonkos (Horváth i. m. 40; Fehér: CD. 9/2: 564). - Sarrod és Sarud (564). Magyarázatukhoz figyelembe vehető, hogy 1243-ban a Gevvr nemzetség tagjai között szerepel Sarol is (Sztpl KritJ. 1: 222). Sőréd (582). A legkorábbi Sered alak miatt a söré-bői való származtatásának hangtani akadályai vannak. L. inkább 1202-3 k.: Seryd szn. (uo. 1:62). Szalkszentmárton (593). Az egyesített falu második tagja eredetileg Lovász volt (1320: Loaz), majd templomáról kapta a Szentmárton nevet (1324: Lowazfelde que alio nomine Zenthmarton vocaretur: Csánki 3:348;vö. Kristó: AHistSzeg. 55:47). Törökbálint (657). Nem igazolható, hogy a helység valamikor is Török Bálint kezén lett volna. A név mesterséges névadásban keletkezhetett, s végsősoron a szomszédos Torbágy volt a motiválója. A 17. század végén a környékre telepített németek ezt Turbal-ra formálták, majd a mai Törökbálint megiilése után ez a település is a Turbal nevet kapta Gross-Turbal formában, míg Torbágynak Klein-Turbal lett a neve. A Törökbálint a Turbal-ból népetimológiával jött létre. A település helyén a középkorban az Eben nevű falu volt. (Vo. Wittinger Antal: Török-Bálint története és leírása. Budapest. Szerző, 1901. 11 kk., különösen 28 30; Makkai László: Pest megye műemlékei. Budapest, 1958. I: 124; Torma István: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Studia comitatensia 9. sz. Szentendre, 1980. 251-266, különösen: 257 8, 259.) Vácegres (675). A helység régebbi Zsidó neve több mint ötven évvel korábban előfordul a Szomszédos Tas határjárásában: 1284-ben a határpont a Sydo-\ prépost Lúgos nevű földje mellett van (Horváth Lajos i. m. 35). Majd a név -d képzős változata tűnik fel (1339: Sydoud: uo. 38). A névcikkben első adatként idézett 1341 : Sydoeghaz egyetlen a településnév adatsorában, s az utótag itt is másodlagosan csatlakozott az előtaghoz. A későbbiekben mindig a Zsidó olvasatú forma szerepel. (A további említéseket ld. Horváth i. m. passim.) Az első oklevélben egyébként feltűnik a valószínű névadó vagy leszármazottja: Tas határának megvonása ugyanis Sydo testvérének, István főtárnokmesternek a javára történik. Zsidón volt a nemzetség monostora is, amelyet Szent Balázs tiszteletére emeltek (uo. 56-7). Az előbbiekhez hasonló megjegyzéseket és helyesbítéseket további források révén folytathatnánk még hosszasan. A 6850 önálló névcikkben és a csaknem 10 000 névmagyarázatban ki ne találna olyat, amelyhez hozzátenni valója van, amelyről más a véleménye? Kiss Lajos alkotásának súlyát azonban mindezek számottevően alig csökkentik. Nyelvészek, történészek és névtanosok egyaránt vallhatják, hogy a Földrajzi nevek etimológiai szótára alap számunkra, amelyben közműveltségünk tovább növekedhet, amelyen tudományosságunk tovább építkezhet. Mező András GAZDASÁGI ELMARADOTTSÁG, KIUTAK ÉS KUDARCOK A XIX. SZÁZADI EURÓPÁBAN. AZ EURÓPAI PERIFÉRIA AZ IPARI FORRADALOM KORÁBAN. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979. 509 1. Szerk.: Berend T. Iván-Ránki György Közgazdászok és gazdaságtörténészek már több évtizede vitáznak fejlettség és elmaradottság, centrum és periféria gazdasága egymáshoz kapcsolódó viszonyának kérdéseiről. Maurice Dobb: Studies in the Development of Capitalism е., 1946-ban megjelent alkotása körül már 1952-1953-ban nagy vita bontakozott ki a Science and Society egyes számaiban angol, amerikai, japán közgazdászok között. 1955 őszén a Società, 1956 elején a La Pensée hasábjain pedig neves olasz, illetve francia gazdaságtörténész is lépett a vitázok sorába. Ekkor még csupán a nyugat- és az Elbától keletre fekvő kelet-európai