Századok – 1982

Tanulmányok - Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig 577/III

A TŐKÉS VÁLLALKOZÓTÓL A HIVATÁSOS MENEDZSERIG 581 gépi rekonstrukció - roppant költséges, a szakmához és bizonyos termékfajtához kötődő gyárosok többnyire nem boldogultak a finanszírozás növekvő követelményeivel. Kivételszámba ment az olyan képzett szakember, aki az üzletember fantáziájával és kockázatvállaló bátorságával is meg volt áldva, mint a műszálas termékeket bevezető, a nyomást korszerűsítő Goldberger Leó. A szakmából jött vállalkozó család, amelynek tagjai egyúttal menedzserek is, előbb-utóbb függésbe került egy-egy hatalmas finanszírozó intézettől vagy nagy korporativ vállalattól. Az eredeti cég sorsa attól függ, hogy sikerül-e a hagyományos szakmai értékrendet a finanszírozó vállalat üzletpolitikájával összhangba hoznia, s a hagyományos családi és a kinevezett menedzseri gárda között az együttműködést kialakítania. 3. Az iparosítás harmadik fővonalán azok a nagyüzemek helyezkednek el, amelyeket eleve egy hazai vagy külföldi nagyvállalat, bank, konszern, illetve az állam alapított. Ilyeneket elsősorban az extraktiv ágakban, a bányászatban és a kohászatban találunk. A hazai tőkés szénbányászat és vaskohászat nagyvállalatai csekély kivétellel osztrák, német, francia társaságok, bankok és az állam alapításai voltak. A kőszénbányászatban a Dunagőzhajózási Társaság és a Rothschildok érdekkörébe tartozó Osztrák Államvasút-Társaság (STEG) uralkodott. A barnaszénbányászatban és a kohászatban osztrák, német és néhány magyar bank, első helyen a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank foglalt el hegemón helyzetet. Ezeket a nagy bánya- és kohóműveket részben a hajdani kincstári üzemek hagyományai szerint, részben a korabeli külföldi vállalatok mintájára, kezdettől menedzser szakemberek vezették. A tulajdonos bankok, részvényesek csak annyira és olyan formában szóltak bele az ügyekbe, mint az előző típusnál. Azt lehet feltételezni, hogy az ilyen többszintesen is menedzser-vezette vállalatok, amelyekben a műszaki, a kereskedelmi és az adminisztratív igazgatást válogatott szakemberek végezték, s amellett hatalmas anyagi alapra támaszkodtak, kitűnően működtek. A valóság ezzel szemben az, hogy a nagy bánya- és kohóművek fennállásuk egész vagy fél évszázada alatt jórészt technikai, termelési és gyakran még értékesítési gondokkal is küzdöttek, jócskán elmaradtak a nemzetközi színvonal mögött. Ritka volt közülük az olyan, amely egy-egy időszakban felzárkózott az élmezőnyhöz. Érdemes megnéznünk, mikor, milyen körülmények között sikerült az előretörés. A sikeresek közt említhetjük a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-ot és vele egyidőben — versenyharcban — a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-ot is. A főúri üzemekből egyesített és modernizátl salgótarjáni bányavállalat élére 1888-ban került Chorin Ferenc. Mint neves ügyvéd, politikus, képviselő, jogtanácsosként került a vállalathoz. Hamarosan kiderült, hogy kiváló üzletember, aki képes összefogni és fellendíteni az üzemet, amelynek hamarosan vezérigazgatója lett. Őt választották a GyOSz első elnökévé is. Hasonló szerepet töltött be a Magyar Általános Kőszénbányánál a menedzserből felemelkedett vezérigazgató, Vida Jenő. A történelmi tapasztalat tehát nem támasztja alá azt az a priori tételt, hogy menedzseri vállalat önmagában és önmagától hatékonyabb, operatívabb, mint a tisztán családi vállalkozás. Ilyen előnyökkel csak akkor rendelkezik, ha a menedzserek szelekciója nyitott, elveit és gyakorlatát a tényleges képességek és nem gazdaságon kívüli megfontolások szabják meg. *