Századok – 1982

Tanulmányok - Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig 577/III

580 HANÂK PÉTER E két reprezentatív értékű vázlatból kitűnik, hogy a kereskedő vállalkozó kezdetben nem kötődik iparághoz, szakmához, gyárhoz, hanem spekulációs céllal hatol be az iparba. A tulajdonviszonyt tekintve olyan vegyes formáció jön létre, amelyben az egyedi üzem feletti rendelkezés több részvényes, több egymással üzleti kapcsolatban álló család kezében van, a vállalkozó család viszont több üzem, esetleg több iparág irányításában is érdekelt. Magát az egyedi üzemet a tulajdonosok által kiválasztott műszaki és adminisztratív vezetők irányítják, de a stratégiai döntéseket a fő részvényesek hozzák, s az ő üzleti érdekeik nem feltétlenül esnek egybe az egyes üzem fejlesztési érdekeivel. Ebben a vegyes formában sem családi, sem menedzseri vállalatról nem beszélhetünk, hanem olyan átmeneti típusról, amely Közép-Európában az iparosodás megalapozó korszakában divatozott, Magyarországon az 1860-as és 1890-es évek között terjedt el. Idők rendjén a kereskedő vállalkozó „megtelepül", egy szakmában szerez nevet, rangot, tapasztalatokat, egy gyárhoz kapcsolódik, anélkül azonban, hogy egyéb üzleteit, egész üzletemberi minőségét feladná. A vállalat stratégiai döntéseiben most már a technikai szakismeret és az üzleti fantázia, a racionális kalkuláció és az intuíció együttesen dominál. A műszaki és igazgatási személyzet tevékenységét még mindig az üzletpolitika szabja meg. Az iparosodásnak ez az útja akkor vezet maradandó alkotásokhoz, ha a vállalkozói szellem harmonikus egyensúlyt tud teremteni az üzleti játék és a műszaki innováció többnyire eltérő szempontjai, érdekei között. 2. Az iparosodás második útját a kézműves üzemből, a manufaktúrából kiemelkedő technikus gyáralapító képviseli. Ez az út elsősorban a gépiparban bizonyult járhatónak. Jellemző példának a Ganz-kombinát történetét említhetjük. Ganz Ábrahám vasöntő mester 1841-ben jött Magyarországra, és a Hengermalom művezetője volt. 1845-ben alapította meg saját öntőműhelyét, amely az első évtizedben súlyos anyagi és megrendelési gondokkal küszködött. Megszilárdulását a kéregöntésű vasúti kerék feltalálásának köszönheti. Ganz azonban nem volt üzletember. Világsikere ellenére szabadalmi perek, beruházási gondok között őrlődött fel, míg végül 1867-ben öngyilkos lett. Utóda, Mechwart András mérnök újabb nagyszerű találmányokkal folytatta az üzemfejlesztést (a rovátkolt hengerszékkel), de rájött, hogy tőke, beruházás, üzletember nélkül nem boldogul. 1869-ben a gyárat gazdag terménykereskedő-vállalkozók vezetésével alakult részvénytársaság veszi át. Az 1890-es években pedig a legnagyobb bank, a Hitelbank érdekkörébe kerül. A tőkés tulajdonosok meghagyják az alapító műszaki gárda kiváló menedzsereit, és általuk fejlesztik nagyra a három külön egységre bontott gép- és elektromos ipari kombinátot. Ezen az úton viszonylag kevés jelentős nagyüzem született. A Ganzon kívül még a családi irányítás alatt maradt Goldberger textilgyár, az Egger Béla műszerész kisvállalatából kinőtt Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. érdemel említést. A többség, különösen ha kivédték a nagy bankok koncentráló hódítását, nem jutott túl a középüzemi szinten. Ezen a szinten azonban több kisüzemi eredetű iparvállalat jól prosperált az 1948. évi államosításig. Az iparosításnak ezt az „organikus" útját a mechanizáció általános elterjedése és helyi szükségletei egyengették. Ezen az úton azonban kimagasló, tartós eredmények csak kimagasló találmányok segítségével, folyamatos innováció útján születtek. Minthogy azonban az innováció mint folyamat — tehát rendszeres kísérletezés, ipari alkalmazás, állandó