Századok – 1982
Tanulmányok - Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig 577/III
A TŐKÉS VÁLLALKOZÓTÓL A HIVATÁSOS MENEDZSERIG 579 A terménykereskedő a 19. század derekán valóban vállalkozó volt, tőkéjét nem egy meghatározott, nemzedékeken át hagyományozott ágba, üzembe fektette be, hanem a mindenkori rentábilis, nagy profitot hozó üzletekbe. Az ipari tőkéssé való átalakulás legtermészetesebb útja az élelmiszeriparon, elsősorban a malomiparon át vezetett. Különösen ez utóbbi ugrott élre — nemcsak magyarországi, de egész európai viszonylatban — egyetlen évtized alatt. A nyugati iparosodó országok biztosították számára a dinamikusan bővülő piacot, a liberális gazdaságpolitika pedig a szükséges gazdasági, jogi és politikai feltételeket. Ha mármost e „siker-iparág" tulajdonviszonyait és vállalati formáit nézzük, akkor a családi és a részvénytársasági vállalkozások olyan tarka kombinációját találjuk, hogy aligha tudjuk bármelyik formához kötni a hatékonyság kiugró eredményeit. A malomipar társasági vállalkozás formájában indul (Pesti Hengermalom Rt.), majd a családi vállalkozások dominálnak, aztán több család közös üzlete, amelyből megintcsak részvénytársaság lesz, de ezt is néhány család ellenőrzi. A malomipari fellendülésre és a belőle ágazó utakra tipikus betekintést nyújt két jellegzetes nagytőkés család karrierje. A Weiss család ősei, szerény kisiparosok és kereskedők, Morvaországból jöttek, valamikor a 18. század végén. A cégalapító Weiss Adolf 1807-ben már Pesten született. Az 1830-as években terménykereskedelemmel foglalkozik, cége és vagyona közepes nagyságú, a virágkor az 1860-as évtizedben érkezik el. Ekkor fiával, Berchtolddal társulva, ipari vállalkozásokba kezd: részt vesz malomipari, vasúti és egyéb alapításokban. Berchtold sikeres üzletember, irodát tart fenn Bécsben és Pesten, a terménykereskedelem révén kapcsolatba kerül a hadsereggel. Bosznia okkupációja idején egyike a legsikeresebb hadiszállítóknak. Az apa halálakor (1877) hazahívják Németországból a fiatal testvért, Manfrédot. A két Weiss továbbra is a hadsereg ellátására alapozza az üzletet, konzervgyárat alapítanak, majd dobozgyártó üzemet hozzá. A hadsereg és a pléhanyag feldolgozása sugallja a vállalkozói ötletet: gyárthatnak lövedékhüvelyt is. S ha már ez is megy, nem nehéz átállni a lőporgyártásra és a -töltésre. Ehhez azonban ki kell költözniök a fővárosból. Szerencsés húzással Csepelt választják, hamarosan Budapest egyik külvárosát, a dunai kikötővel, olcsó munkaerővel. A vasmű alapítása (1893) után két évtized alatt az ország legnagyobb hadianyaggyára lesz. Üzleti érzék, szakértelem, összeköttetés, szervezőképesség: ezek azok a kiváló vállalkozói tulajdonságok, amelyek a csepeli gyárat megalapozták. Ehhez valóságos üzleti talentum kellett, egy Weiss Manfréd, akinek a gyár volt élete főműve, értelme, szerelme. Deutsch Ábrahám szatócs a napóleoni háborúk idején költözött a hanyatlásnak indult Kőszegről a Tisza—Maros vidéki gazdag gabonavidék központjába, Aradra. A terménykereskedő céget fia, Ignác virágoztatta fel: már jómódú cég tulajdonosa, amikor 1856-ban Pestre települ át, és Bernát fiával közös vállalatot alapít - megtartva az aradi üzletet is. Ettől kezdve a Deutsch-család elsőrendű szerepet játszik a malomiparban, részt vesz a vasútépítésben, egyéb alapításokban, és kezdettől fogva földet vásárol. Amikor a hadiszállításon, s főként a malomiparban meggazdagodva a cukor felé fordul, már több ezer hold birtokosa. Az 1880-as évek végén a cukor fogyasztási adójának módosítása feléleszti a vállalkozói kedvet. Ekkor alapítja a család a nagysurányi, majd a központnak tekintett hatvani cukorgyárat. (Innen a nemesi előnevük.) A harmadik generáció nagystílű üzleti talentuma, Hatvany Deutsch Sándor, kiépíti a cukoripari konszernt, vezető helyet foglal el a Hazai Bankban, és a sokféle családi vállalat irányítására, finanszírozására központi irodát szervez.
